Tudatosan provokatív és elgondolkodtató témát hoztam, mert a társadalmi minták egy része meglehetősen erősíti a pénzzel kapcsolatos korlátozó hiedelmeket, ami egy olyan téves útra terelhet sokakat, ahol tudattalanul elhiszik, hogy tényleg boldogabb az, aki szegény, akinek nincs vagy kevés van, és hogy inkább maradnak ebben az állapotban, minthogy olyanná váljanak, mint azok, akik kapzsik, elherdálják mások pénzét és a pénzzel, vagyonnal kérkedve folytatnak luxuséletmódot.
A társadalom, a média tele van (és tudjál róla, hogy tudatosan) olyan információkkal, és hogy tovább menjünk, rezgésekkel, amik nem hogy nem viszik előre az életedet, de különösen manipulatív és rejtett módon taszítanak és távolítanak el attól az élettől, amire a te lelked valójában hivatott.
Mert ha elhiszed, hogy szegénységre, vezeklésre, nyomorra, nélkülözésre, a számodra kevesebb is jobb szemléletre vagy hivatott, akkor tudd, hogy még erősen fogvatartanak a társadalmi, környezeti és transzgenerációs mintáid.
És mielőtt továbbmennénk, nézd meg, hogy a fenti mondatok most mit váltanak ki belőled, mert pont az a cél, hogy legyen hatása rád, pont az, ami nálad most ahhoz kell, hogy ébredj és emlékezz.
Mert én is sokáig „alvó” üzemmódban voltam.
Elhittem, hogy az az élet, amit magam körül látok, a zalai kisvárosban, a viselkedésben, az életutakban, az anyagi helyzetben.
Elhittem, hogy ez a játéktér ilyen, ez van, ezt kell végigjátszani.
Elhittem, amikor kapzsi gazdagok közt voltam, hogy én biztos, hogy nem leszek ilyen és észrevétlenül kezdtem megutálni, taszítani a pénzt, a bőséget.
Elhittem, hogy a pénz megváltoztat rossz irányba, miután másoltam a látszólagos pénzbőségben a kérkedő és hivalkodó környezet viselkedését, és a nagy bűntudatomban és szégyenemben inkább elbújtam, visszahúzódtam utána és nélkülöztem, hogy vezekeljek.
Az ébredésem egy olyan mélyponton kezdődött, ahol már túl voltam az önsajnálaton, a depresszión és az „asztalra csapva” azt mondtam, hogy elég, most már eléggé fáj ez a helyzet, mi van, ha kipróbálom, hogy kijövök belőle.
Az igazi emlékezés ott indult, amikor a hozzáállásom, a szemléletem megváltozásával elkezdtek megváltozni körülöttem a dolgok. Nem, nem a sors, a bolygók, az átkok levétele vagy bármi más kívülre helyezett felelősséghordozók hozták a változást, hanem én generáltam magamnak, és nem ment egyik napról a másikra és meglehetősen nehéz is volt, azok után, amibe sikerült beletaszítanom magamat.
De ment, és a pici lépések elkezdték kinyitni a világot, a lelkemet és rájöttem, hogy a pénznek nincs hatalma felettem. Én adtam neki, és csak egy illúzió volt, mert most pont abba a korba és társadalomba születtem, ahol ennek az illúziónak a fátylát is fel kellett libbentenem magam elől, hogy visszataláljak a belső világomba.
Nem, nem boldogok a szegények, mert mindenki bőségre hivatott.
Az elme leérvelheti a meglévő hiedelmek által nagyon kreatív módon azt, hogy miért nem jó a hozzád méltó bőségben élni, de a lelked nem szabad. Nem szabad abban a világban, ahol nem érzed még igazán a saját erődet, mert fogva tart a pénz, a pénz hiánya, ahol azt hiszed, hogy a nekem is sikerülhet, vagy a lehet jobb, örömtelibb az életed szemlélet csak egy álmotivációs bullshitnek tűnik az elméd számára, ahol a szűkösségen, a szenvedésen, a problémán tartott figyelem még többet teremt abból, amivel gondolatban foglalkozol.
Az élet általi kihívások közepette a legnagyobb kihívás mindig meglátni azt, hogy miben van a mi felelősségünk és meghozni azt a döntést, hogy már máshogy akarjuk, már mást választunk és el is indulni ezen az úton.
Mindenki a maga energiájával és azzal harmóniában lévő bőségre teremtődött, ami van, akinek a luxus, van, akinek a természet adta csodás dolgok, és minden, ami az ő lelkét boldoggá teszi és emeli.
És ha minden emberben helyreállna ez az energia, akkor a pazarlás, a kapzsiság is megszűnne, megszűnne az örömteli igényeken túli túlfogyasztás, megszűnne az értelmetlen felhalmozás és a bőség mindenkihez tudna áramolni, hiszen nem felosztható, nem korlátozott, hanem egy belőlünk fakadó energia, amire csak újra emlékeznünk kellene.
Hosszú még az út, de veled is indul, a TE világoddal, a Te életeddel, hogy te mit gondolsz és hiszel el magadról, a pénzről, az életedről, a bőségedről, és arról, hogy mindazt, amit teremtesz, hogyan éled meg önmagadban, önmagadként és a világ örömére is.
Kiemelt kép: Canva Pro (sy)