Többször kommunikáltam már az elmúlt években arról, hogy a természet ritmusa más, mint az, amit a jól megszokott naptárunk mutat.
Hozzászoktunk az évtizedek alatt, hogy decemberben van egy nap, ahol elvileg lezárul egy szakasz az életünkben, legalábbis az elménk szerint.
Évekig erőltettem magamra korábban a tervezést, a célkitűző füzetek töltögetését. Volt, hogy szertartásszerűen bekuckóztam, gyertyát gyújtottam, nyomtattam, jegyzeteltem, magamra hangolódtam, előszedtem a naptárt, a telefon fotóit és különböző módszerek szerint összegeztem.
Visszatekintésnek némi összefoglalót adott és az érzéseim pedig a pont aktuális megélésemtől és attól függtek, hogy mennyire rántott be az aktuális önfejlesztő irányzatok energiája abba, hogy elhittem-e, hogy értem el dolgokat az adott évben vagy sem.
Az elmém kapaszkodott külső támaszokba, hogy mi a siker az adott életterületen, amit hol magamnak határoztam meg – és az akkori alacsony önbecsüléssel fűszerezett maximalizmusom döntően ledegradált mindenféle haladást -, vagy éppen másokhoz viszonyítva állapítottam meg erőltetett pozitívizmussal, hogy jó, hát akkor ez és ez történt.
Évekkel ezelőtt azonban más irányt vettem.
Döntően befelé, mégpedig úgy, hogy elengedtem a naptár, az idő szerinti évvégét, évértékelést, a tervezés pedig már teljesen más minőségben jelenik meg az életemben, döntően kívülről nézve egy „nemtervezés, hanem áramlás” formájában.
Nincs már naptári év vége. Nincsenek már évértékelő és motivációs vagy tervező füzetek. Nincs már az, hogy előre belőném életterületenként, hogy mit is akarok, hiszen miért is korlátoznám az elmémmel a végtelen lehetőségek energiáját és szűkíteném le bármely módon az életemet csak egy elképzelt sávra.
Nincs már abban az értelemben vett újév, hogy eddig ez volt, és ha alszunk egyet másnaptól más lesz. Nem lesz. Élet van, áramlás van, és az, hogy megengedő állapotban képes vagyok-e magamat megélni, elfogadni, érezni, kifejezni, szeretni és integrált módon az energiám által azt képviselni, ami belőlem fakad és a megjelenő lehetőségekkel örömmel áramolni.
Ezt nem lehet tervezni.
A természet sem tervez.
A növények és az állatok nem terveznek, hanem éreznek és együtt élnek azzal az energiamezővel, ami mindannyiunkat körbevesz, amiből mindannyian származunk.
Az energia pedig mozog. Hol lassabban, hol gyorsabban, hol magasabb rezgéssel, hol alacsonyabban, és ha önmagadhoz szeretettel kapcsolódsz, a te belső energiád bekapcsolódik ebbe a kollektív energiafolyamba és együtt tudsz vele áramolni. Az életed elkezd áramolni veled együtt.
És ebben az áramlásban természetes módon lesznek hullámzások, lesznek érzések, lesznek események, de élni fogod minden pillanatát.
Itt már nem lesz elvárás a mindenáron siker, mert az életed lesz a siker.
Itt már nem a pénz, a vagyon lesz az érték fokmérője, mert belül fogod megélni a bőséget, az örömöt, a harmóniát, ami magával hoz minden anyagi értelemben vett bőséget is. Már más módon fog a tervezés értelmet nyerni, mert egy dolog fog terveződni, mégpedig az inspirált energiád általi cselekvések, de azok pedig nem papírra vetett tervek lesznek, hanem fizikai síkon fogsz pont akkor és úgy mozdulni, ami a legjobbat hozza az életedbe. És ez a megmozdulás, ez a cselekvés már egy lágy, harmóniát közvetítő áramlássá válik, nem pedig kényszeredett „menjünk”, „csináljuk”, „haladjunk”, „kell” energiákat mozgató kemény és szűkösségre, versenyre építő folyamat lesz.
Ha szeretsz tervezni tervezz. Szabad a létezés, a döntés mindenben már, de ha egyszer mered kipróbálni a nemtervezés örömteli létezését, ha egyszer az elméd meri támogatni ezt a folyamatot és nem felelőtlenségnek nyilvánítja, ha egyszer biztonságban leszel önmagadban tervek nélkül is, akkor egy új világ kapuja tárul fel előtted.
Ebben a világban már nem célokat, hanem érzéseket fogsz leírni magadnak, ha szeretsz írni. Itt már a szívedből fakadó valós vágyak és nem az elme által beszippantott társadalmi elvárások lesznek a „célok”, amik nem is célok lesznek, hanem a szíved energiakódjának, térképének szavakká formált frekvenciái. Itt már az lesz a fontos, hogy milyen érzést, élményt szeretnél megélni, ami nem elmecélokban fog megjelenni, hanem érzetekből formálódik szavakká, mondatokká a maga idejében, így a megvalósulás is sokkal gyorsabb.
Ebben a világban mondják azt, hogy tálcán jön eléd minden, hogy minden könnyen megteremtődik, hogy merhetsz érezni rossz érzéseket is, mert nem ez fogja befolyásolni a teremtésedet, mert hozzátartozik a létezéshez, és ebben a világban a szíved mindig jelezni és mutatni fogja, hogy merre áramolj, így rengeteg energiád felszabadul, amit eddig az elméd vitt el gondolkodásra és tervezésre.
A legtöbb, amit most a tervezésed során megtehetsz magadért 2025-ben, hogy betervezed azt, hogy kipróbálod a fenti működést akár csak egy napra vagy egy hétre is.
Először ijesztő lesz, de ha a kezdeti sokkon túlmegy az elméd és hagyod, hogy az energiád magától rendezzen köréd dolgokat, meg fogsz lepődni! : )
Írd majd meg nekem, hogy mit hozott az életedbe a tapasztalás és hátha egy év múlva már azt fogod év végén tervezni, hogy kevesebbet tervezel az új évben!
(Az írás eredeti megjelenése: 2025. január 2.)
Kiemelt kép: Canva Pro (Jay Yuno)