Képzelj el egy csodás világot. Rengeteg pénzed van.
Az elméd megnyugszik, hogy végre biztonságban vagy, szabad vagy. Mit csinálnál másképp, mint most?
Állj meg kérlek és adj magadnak pár percet, hogy belehangolódj most ebbe.
Csak figyeld meg nyugodt légzéssel, hogy milyen gondolatok, érzések jönnek. Nem kell velük semmit csinálnod, csak hagyd, hogy jöjjenek.
Figyeld meg a testedet. Mit jelez? Tágul? Vagy szorít, nyom valahol? Milyen érzések jönnek és hol jelez a tested? Vágy? Öröm? Lelkesedés? Netán szomorúság? Frusztráció? Félelem?
Csak figyeld meg, ami történik.
Mert ha jön gondolat, ha a tested jelez, bármit is, akkor van egy jó hírem.
Még függsz a pénztől.
Az identitásodnak még része a pénz és a tested ezt jelezni is fogja. Érzelmekkel, gondolatokkal. Legyenek azok bármik.
Amikor a pénz kikerül az identitásodból, akkor semmi sem fog mozdulni benned annak hatására, hogy sok vagy még több pénzed lesz.
Semmi.
Mert a magad tágasságát és teljességét éled és mindig meg fog következményként jelenni a bőség, a pénz a létezésedben.
Ez nem azt jelenti, hogy nem fogsz egyáltalán a pénzzel foglalkozni, mert amikor a bankkártyádat használod egy boltban, egy étteremben az is a pénzzel való foglalkozás. De igazából semmilyen érzelmet nem fog belőled kiváltani.
Sem jót, sem rosszat.
Mert már önmagadat fogod megélni a magad biztonságában és szabadságában.
Amíg egy külső tényezőhöz kötöd a biztonságot és a szabadságot, addig irányítani fog.
Mindig lesz benned rejtetten stressz, hogy ez a valami éppen hogy dönt, hogy alakul, és hogy ennek hatására hogy érzed magadat.
Nem tudatosan működnek ezek, igazi mély rétegekben vannak az idegrendszerbe kódolva.
Amikor ez a stressz megszűnik, akkor a test megváltozik.
Puhább, lazább lesz és a kisugárzásba bekerül a lelked méltóságteli nyugalma.
Az az energia, hogy minden rendben van és már nem attól vagy szabad és biztonságban levő, hogy mennyi pénzed van.
Furcsa egy állapot ez, mert igazából pont ez mozdítja feléd a pénzt természetesen.
Vagy fogalmazhatunk másképp is. Ez keletkezteti az energiád által. Ez teremti. Ez hozza létre úgy, hogy a lelked megnyugszik. Ez persze nem a pénzteremtés, pénzcsinálás egyetlen módja.
Lehet csinálással, lehet dacból, bizonyításból, másoknak való megfelelésből, társadalmi státusznyomásból és akár pozitív csúcsélményt okozó lelkesedésből, vagy más rengeteg függőséget okozó állapotból teremteni. Az agyad meg ehhez szokik hozzá. Ahogy a tested is.
A legtöbb embernek az idegrendszerében a pénzteremtés, akármennyi is van neki, egy stresszben lévő idegrendszeri állapothoz kötődik.
Akár bevallja, akár nem.
Az energiamező úgyis beszél.
Mindegy, hogy milyen sikeres nagyvállalkozó, milliárdos, vagy bárki az illető, az energián érződik az, hogy még ha a szándék szeretetteli is, de stresszből épült fel minden, amit létrehozott.
Ellenben az is érződik, amikor egy ritkább, kevésbé hangos, látványos, de stresszmentes alapokra épül a bőség.
Ez a bőség, ez a pénz nem beszél, hanem él.
Annak az életében, aki a nyugalomban, függőségmentesen hozza létre.
Már nem lesz benne stressz, ami vibrálóvá teszi az energiamezőt.
A nyugalom pedig térmozdító. Sokkal erősebben, mint a látványosabb cselekvés.
Az identitás pedig nem a pénz mennyiségére fog már stabil alappal épülni, hanem egy belső erőre, a belső nyugalomra, a belső biztonságra és a belső szabadságra.
Arra, ahol az élet mozdít mindent feléd és téged is abba az irányba, ami ezt az állapotot fenntartja.
Ez egy stabilabb, élhetőbb és tartósabb bőség, ami a tiéd. Nem másé, mert már nem lesz fontos, hogy mások mit gondolnak. És az erőd pedig pont azt fogja bennük felhangosítani, ami az ő világuk legnagyobb tükre.
Aki függ, az szorong. Akár bevallja, akár nem. Érződik.
Ahogy a keserűség is, ha valaki belül másra vágyik, mint amije van. Mert az energiája nem a jelenben teremt, hanem a hiányt erősíti a függőség miatt. Ilyenkor egy óriási szakadék tátong a belső elképzelt világ és a kívül tapasztalt sivár valóság közt. Mert a pénz még az úr és a függésben tartó nagyhatalom.
Ha ezt már megélted, érzed, ha nem, akkor fogsz ilyennel találkozni vagy magadnál vagy másoknál. Ha most éled, akkor engedd, hogy ennek a fájdalma felszínre jöjjön, hogy ripityára törjön mindaz, amihez az elméd ragaszkodik.
Nem a vágyaid fognak szilánkokra törni, hanem az elméd ragaszkodása.
Egy elképzelt valósághoz, egy álomképhez, egy pénzügyi valósághoz.
Mert a ragaszkodás a pénz egyik nagy ereje a fogvatartásban.
Amikor felszakad benned a nem létező és hiányként megélt valóság fájdalma, akkor megkönnyebbül a lelked. Ebben a pillanatban vált a létezésed egy új síkra. Arra, ahol a megkönnyebbülés által már nem kell energiát tenned a valóság rejtegetésébe. Abba, hogy próbáld azt sugározni, ami nincs, és elrejteni a kopár, fizikai valóságot.
Mert már mindegy lesz, hogy mi van.
Feloldódik az energia, amit egy kivetített jövő kergetésébe tettél.
Lehet, hogy fájni fog. Az is lehet, hogy nagyon.
Mert mélyre fog menni és elgyászolsz mindent, amihez eddig ragaszkodtál annak a fényében, hogy lehet, hogy soha nem lesz meg. A gyász utáni megnyugvás pedig ugyanúgy gyógyítani fog, mint a fájdalom, mert végre a tested, az idegrendszered megtapasztal valami újat. Egy újat, amit lehet, hogy még soha nem élt.
A nyugalmat, ami független már a pénztől.
Az új világodban megszűnik létezni a pénz ereje és felfedezed a nyugalmad erejét.
Ránézel a bankszámládra és semmit sem fog kiváltani belőled. Ugyanolyan lesz, mintha a szobádban lévő asztalra vagy a falra tekintenél. Ugyanolyan lesz, mint a szélben lengedező fák lombja, az égen hullámzó rendben szálló madarak raja vagy bármi, amire a szemed téved.
Megváltozik benned valami, mert az erő már nem kifelé áramlik, hanem megmarad benned és a tested hálaként megnyugszik. Mély és csendes nyugalom ez, ami fényesebb bármilyen szónál.
A tested átállása pedig napról napra zajlik. Csendben, mások számára láthatatlan módon. Belülről szemléled ilyenkor már a zajos világot és megérzed azt is, hogy mennyi energiát emészt fel embereknél a pénztől való függés.
Az elméd még riadtan figyel. Mert még nem tudja, milyen az új működés. Keresné a kapaszkodókat. Próbálna magyarázni, de valahogy elkezded érezni, hogy ezek már csak a régi működésed visszhangjai. A tested nyugalma pedig mutatja, hogy ez már visszafordíthatatlanul más, mint ami korábban volt.
Megszűnik benned szépen lassan a hiány, és ami eddig triggerelt, az csak van.
Nem vált ki érzelmet.
Ami eddig nem volt jó, az csak van.
Már nem akarod erőből megváltoztatni.
Ebben a van állapotban pedig a csend nagyobb erővel dolgozik benned, mint bármi.
A test lassú és sokat pihen. Már nem akar csinálni, változtatni, csak lenni és élni.
Az élet pedig elkezd élni benned.
Nem hangosan, nem aktívan, hanem láthatatlanul és egyre sűrűbb módon.
Ahogy sűrűsödik az élet benned, úgy válik a tested könnyebbé és szabadabbá. Ekkor jön meg az igazi szabadság érzete. Az, amit eddig a pénzhez kötöttél. Nem tudod megfogalmazni igazán, mert szavakkal kifejezhetetlen.
Megjön a méltóság érzete és a jelenléted, az életed igazi értékének az íze.
Amikor nem tudod már és még, hogy ki vagy, csak azt, hogy jó, hogy vagy, és hogy itt vagy. Az elme is elfogadja lassan, hogy nem kell tudnod, hiszen az élet íze új és élhetőbb lesz számára, mint bármi, ami eddig volt a világában.
A tér pedig elkezd visszatükrözni.
Mintha csodás keretekben lévő tükrökként a fényed folyamatosan visszaragyogna rád.
És ez a fény, ahogy visszatükröződik, mozdítja az anyagot is.
Pont az lesz az étlapon, amit kívántál, pont jókor érsz oda, ahova vágytál, pont azzal és úgy találkozol, ami tovább visz az életedben, és az ajándékok, a csodák, a bőség elkezd a meződ tükreiben anyagként is megmutatkozni.
És ez az áramlás nem a csinálásból jön létre, hanem abból az új állapotból, amit már él a tested.
A nyugodt szabadság és biztonság teremti.
Egy olyan belső hangoltság, amihez a függőségen keresztül a ragaszkodás keltette illúzió gyásza, az üresség és a csend vezetett. És amikor az elme már rég nem gondol a korábban vágyott és hiányként megélt jövőképre, akkor egyszer csak minden elkezd sokkal könnyebben, csodásabban és a korábban elképzeltekhez képest lehet, hogy elképzelhetetlen módon formát ölteni.