A világ kérdez
Vegyél kérlek egy nagy levegőt és lassan fújd ki. Érkezz meg egy lassabb és csendesebb állapotba és csak engedd, hogy a tér szavakká és mondatokká formálódott energiája áthasson. Olvasd lassan, ízlelgetve a mondatokat. Ha úgy érzed, állj meg egy-egy sor, mondat után és vidd tovább a folyamatot a saját tempódban. Csak hagyd, hogy emlékezz valamire, amit mindig is tudtál, csak lehet, hogy emberként most jött el az idő, hogy a Földön is éld…
Ami benned zajlik, hatni fog a rajtad kívül lévő dolgokra is. Minél erősebb a láthatatlan belső változás, annál inkább felerősödve tükrözi a külvilág azt, amitől búcsúzol és azt is, ami még nem tud formát ölteni.
Nem tudod már megfogni, megfogalmazni, hogy ki vagy, de a világ, a környezet igyekszik majd kézzelfoghatóvá tenni maga számára azt, ami benned zajlik.
Van, amikor már tudsz válaszolni arra a kérdésre, hogy mivel foglalkozol. Mert lesz a folyamatban egy pont, ahol a hang formát ölt, de még a régi világ energiájából. Még abból, ami az elmédnek biztonságot ad.
Még abból, ami keretként próbál definiálni.
Van egy mondatod ilyenkor. Lehet, hogy előre megfogalmaztad. Lehet, hogy betanultad. Formálgattad magadban, akár ki is mondtad.
Egyszerű. Érthető.
A világ számára befogadható.
És kimondod.
Mert az emberek így tájékozódnak, még van egy megszokott nyelv, ami biztonságot ad, hogy valakit el tudjanak helyezni a saját világukban.
De közben pontosan érzed, hogy ez nem teljesen te vagy. Az a válasz, amit adsz, enyhe feszültséget szül benned. Mert nem az van, hogy nem tudsz válaszolni, hanem érzed, hogy a kérdés nem rólad szól, így a válasz sem tud már rólad szólni. És így, ami jön, az még nem lesz igaz.
Nem lesz hamis, de nem is a teljesség lesz.
Csak egy rész.
Egy fordítás.
Egy híd két világ között.
És egy ideig ez furcsa lehet.
Mert korábban az volt a cél, hogy amit mondasz, az pontosan lefedje azt, aki vagy.
Hogy a mondat és a valóság egy legyen.
Most viszont már nem ezt keresed.
Hanem azt, hogy kapcsolódás jöhessen létre.
És ehhez néha egyszerűsítesz.
Nem azért, mert kevesebb lettél.
Hanem mert a másik fél még nem ott van, ahol te.
És ez nem fölé vagy alárendeltség.
Csak különböző nézőpontok.
Különböző nyelvek.
Egy ponton megérted, hogy nem kell minden helyzetben a teljes igazságodat átadni.
Mert az nem mindig befogadható.
És ez nem kompromisszum.
Ez tudatosság.
Tudod, mikor beszélsz a hidak nyelvén.
És mikor maradsz a sajátodban.
És egyik sem vesz el belőled semmit.
Sőt.
Ez ad egy új szabadságot.
Hogy nem kell mindenhol ugyanúgy megjelenned.
Nem kell minden térben ugyanazt a mélységet hoznod.
És közben végig önazonos maradsz.
Mert már nem a mondataid határoznak meg téged.
Hanem az a belső stabilitás,
amiből ezek a mondatok megszületnek.
És így az egyszerű válasz már nem korlátoz.
Hanem szolgál.
Kapcsolódást teremt ott, ahol épp lehet.
És közben csendben ott van mögötte a teljességed.
Érintetlenül.
És rájössz, hogy nem kell betanulnod, hogy ki vagy. Nem kell gyakorolnod elmondani.
Mert másként fog az energiád szavakká formálódni minden egyes helyzetben. Egy rugalmasan áramló tér leszel, amibe a beérkezők energiájához kapcsolódva fordítod majd le magadat. Nem mindig ugyanúgy.
De minden egyes szó, mondat, forma te leszel, mert elkezded megérezni azt, hogy nem kell mássá válnod.
Nem kell alkalmazkodnod és nem kell visszafognod az erődet.
Egyszerűen elkezded megismerni emberként is. De ez már nem tud a korábbi keretek, minták és programok alapján identitássá formálódni. Mert tágulsz és ez a tágulás nagyobb, mint amit az elme keretbe tudna szorítani.
Hatni fogsz és leginkább a hatás lesz a szavak alapja.
Hogy mi az, amiként TE hatást érsz el.
Ez nem címke, nem egy megnevezés pusztán a névjegykártyádon, hanem annál sokkal tágabb.
A tested pedig érzékelni fogja, hogy a szavak tágítják és megtartják vagy szűkítik.
Mert nem az lesz a döntő, hogy ki érti azt, aki vagy, hanem az, hogy a szavak energiája is tükrözi-e azt, akivé elkezdtél válni.
Nem címkékben, hanem térben és frekvenciában.
És ahogy tágulsz, abban az ütemben tágulnak a szavak általi terek is.
Lehet, hogy egy hét, egy hónap múlva már nem téged tükröz az, ami ma még szavakká formálódik.
Engedd a rugalmas áramlást, ne rögzítsd le a keretet a földi időben, add meg magadnak azt, hogy vigyen a folyamat.
Most pedig állj meg kérlek és akár a sorokat olvasva is, lassítsd le a légzésedet. Menj a szíved terébe és csak lélegezd ki azt a nyomást, amit a világ tesz rád, hogy lenned kell valakinek. Adj 1-2 perc csendet ebben a tisztulásban magadnak.
Majd figyelve és mélyítve a szívedbe érkezést a következő kérdést tedd fel magadnak:
Mi az a hatás, amit az energiám kivált?
Mi az, amit a velem kapcsolódók következményként tapasztalnak, ha jelen vagyok, beszélek?
Mi az a változás, amit kiváltok másokban?
Ne válaszolj. Főleg ne elméből. Csak hagyd, hogy minden most a felszínre jöjjön. Az is, amit programként, vagy akár spirituális ígéretként hallottál, kaptál.
Amikor már kiüresedik mindez, akkor fogod elkezdeni finoman megérezni azt, amit még nem fogsz tudni szavakba önteni.
Érzetek jönnek.
Majd szófoszlányok.
Nem úgy, mint az eddigi identitásod keretszavai.
Olyan megfoghatatlan és furcsa folyamat lesz, amire nem lesz még előtapasztalatod.
Mert ez nem másokból, a marketingből, a célcsoportból és klasszikus üzleti stratégiaépítésből induló folyamat.
Hanem belőled. Abból a térből, ahol már megmarad az energia és nem mások felé áramlik, hogy adjon, hanem lehet, hogy most először elkezd valamivé belülről formálódni.
Azzá, aki igazán vagy. Aki hatni fog. De még szavakban nem fogalmazható módon.
És kezd felsejleni benned valami, hogy az igazi válasz tulajdonképpen nem is a szavakban van, mert a kapcsolódás máshol történik…