Még mielőtt megijednél, hogy hirtelen döntést kell hoznod arról, hogy akkor mostantól feketeövesként fogsz bánni a pénzügyeiddel és a világ nagy befektetői is meghajolnak hamarosan előtted, megnyugtatlak, hogy nem rohanunk sehova. Bármi is lesz bármikor, most egyelőre még belül vagyunk. A cselekvés mindig egy természetes mozdulás lesz akkor, amikor valami benned megváltozott. Nem azért, mert az elméd vagy valaki azt mondta, hogy na, akkor vegyük rá magunkat valamire. Lehet úgyis haladni és eljutni bizonyos pontokig, de most egy kicsit máshonnan közelítünk meg dolgokat.
Onnan mennénk most tovább, hogy belül kialakul az az érzés, hogy a pénzzel, a pénzügyekkel való kapcsolat értékessé kezd válni számodra. Még nem történt semmi. De belül már mást kezdesz érezni, mint korábban. És nem csak az érzés más, hanem a testi érzet is. Mintha már nem egy rettenetes vagy kényszerdolog lenne ez az egész, hanem megszűnik valami feszültség és helyette megjelenik valamiféle nyugalommal keveredő derűs kíváncsiság. Ha még ez nincs, akkor sincs semmi baj, és megnyugtatlak, hogy hullámokban sok minden jöhet még, ahogy változol majd belül a témát illetően.
Szóval ahogy a kapcsolat értékessé kezd válni, nem az fog következni, hogy azonnal cselekszel, hanem a kapcsolat és a szívedben lévő értékek alapján belül kezd majd körvonalazódni valami. Valami, ami olyan pénzügyi rendszert fog általad az életedben létrehozni, ami támogatja az életedet és az értékeidet.
Most ezt még inkább bevisszük a rendszeredbe, és kérlek a következő mondatot olvasd fel hangosan magadnak:
Olyan pénzügyi rendszer jön létre általam az életemben, ami leginkább támogatja az életemet és az értékeimet.
És most állj meg és figyeld meg, hogy hogyan reagál a tested. Mi zajlik benne. Milyen érzeteid vannak.
Maradj egy-két percig ebben a térben. A tested most kezd érezni valamit, amire a szíved mindig is emlékezett, de a pénzzel kapcsolatos programok nem biztos, hogy engedték, hogy az elméd hagyja ezt az emlékezést és lehet, hogy évtizedekig az idegrendszered nagyrészt stresszt tapasztalt ebben a témában.
Most pedig jön a döntés. Jobban mondva a döntések megfigyelése.
Mert nem kell döntést hoznod most semmiről, ha csak arról nem, hogy elkezdjük megfigyelni a döntéseket.
Nem pénzügyezünk még, nincs még sehol stratégia, meg befektetés, meg biztosítás, meg miegymás.
Az életed van, amiben megjelennek pénzzel kapcsolatos döntések.
És most elkezdünk a tükörbe még jobban belenézni.
Nem változtatunk még semmit, csak figyelünk. Magunkat és az életünket.
És ez idegrendszerileg egy óriási különbség. Mert amint változtatásra kerül a sor, az agyunk, az idegrendszerünk hajlamos arra, hogy befeszüljön. Az ismeretlentől, a változástól, az újtól és mindentől, amit az új hoz, és ami a régi elvesztésével jár. És ez természetes, mert így működik alapból az emberi agy és az elme. DE, most nem változtatunk, így meghagyjuk őt abban, ami biztonságos. Hogy rálássunk dolgokra. Mert a rálátás már változás, csak az agyunk mégsem stressznek éli meg. Huncut módon feladatot is adunk neki és elindítunk valamit, ami egy gyorsabb és cselekvésorientáltabb folyamatban nagy valószínűséggel hamar befeszítette volna és a bekapcsolt stressz miatt a régi, megszokott működéshez való visszatérés valószínűsége óriási lenne.
Így viszont csak megnézzük azt, ami VAN, ami történik, a döntéseket illetően.
Hogy hogyan hozod meg MOST a pénzügyi döntéseidet.
És a döntés itt nem a nagy dolgokat érintő döntések csak, hanem minden apró olyan döntés, amiben érintve van a pénz:
Amikor megveszel valamit, az is döntés, és amikor nem, az is.
Amikor megnyitod a netbankot, az is egy döntés, és amikor nem lépsz be hetekig, az is.
Amikor raksz el pénzt fizikálisan vagy digitálisan, és amikor nem, az is.
Amikor beérkezik hozzád pénz és már előtte költöd, az is döntés, és amikor befeszülsz a beérkezett összegtől, hogy mit kezdj vele, az is.
Amikor egy pénzügyi szerződésre azt mondod, hogy igen, ez kell és jó lesz, az is döntés, vagy amikor elutasítasz minden pénzügyi szerződést, mert az van benned, hogy nem értesz hozzá, az is.
Amikor hónapok vagy évek óta tudod, hogy rá kéne nézned egy adott pénzügyi témára, de nem teszed, az is egy döntés.
Amikor mindenből a drágábbat veszed az is döntés.
Amikor mindig a legolcsóbbat veszed, az is döntés.
Mindegyikben történik valami.
És nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz, vagy hogy ki minek tekinti a döntést, hanem egyszerűen történik valami az adott pillanatban, amiben semmi más dolgod nincs, mint magadat észrevenni benne. A döntés pillanatában.
Hogy mit tükröz a döntésem?
Hogy a döntésem azt tükrözi, ami számomra valóban érték?
Lehet, hogy azt mondom, nekem az egészség érték, de folyamatosan sajnálom magamtól azt a pénzt, amit erre fordítanék.
Lehet, hogy a szabadság érték, közben olyan pénzügyi kötelezettségeket vállalok, amelyek évekre beszűkítik a mozgásteremet, vagy olyan vállalkozást építek, amiben a szabadság csak egy illúzió, mert felelek sok emberért energiával, idővel és pénzzel is függőséget építek ki.
Lehet, hogy a család érték, mégis annyit dolgozom több pénzért, hogy alig vagyok velük.
Lehet, hogy az élmények értékek, de minden alkalommal bűntudatom van, amikor utazásra költök.
És igaz ez fordítva is…
Lehet, hogy azt gondoltam magamról, hogy „felelőtlenül költök”, aztán elkezdem megfigyelni, és kiderül, hogy nagyon következetesen arra áramoltatom a pénzt, ami valóban fontos nekem.
Vagy azt gondoltam, hogy „nagyon tudatos vagyok”, mert mindent megtakarítok és egyszer csak észreveszem, hogy a döntéseim egy része valójában félelemből születik.
És itt nem kell egyikre sem azt mondani, hogy jó vagy rossz.
Csak elkezdjük meglátni azt, hogy a döntés miből született.
És ami fontos itt. Nem kell minden döntés mögé gyerekkori vagy transzgenerációs traumát látni. És mindent intellektuálisan és mentálisan magyarázni.
A megfigyelés sokkal inkább energetikai.
Hogy mi mozdult bennem közvetlenül a döntés előtt?
Tágulás?
Öröm?
Félelem?
Hiány?
Bizonyítás?
Biztonságkeresés?
Impulzus?
Megkönnyebbülés?
Bűntudat?
Megfelelés?
Jutalmazás?
Automatizmus?
Valódi vágy?
Gondoskodás?
És ahogy a kiáramlásnál, úgy a pénz érkezésénél is figyeld meg a döntési pontokat.
Csak figyeld meg, hogy a tested, az idegrendszered hogy dönt?
Tudom a pénzt fogadni?
Örülök neki?
Azonnal helyet keresek neki?
Azonnal továbbadom?
Elkezdek szorongani, hogy „jól kell bánnom vele”?
Nem merem elkölteni?
Rögtön elköltöm?
Természetesnek érzem?
Vagy szinte észre sem veszem és már azt nézem, hogy honnan jön legközelebb?
Most állj meg egy kicsit, és engedd, hogy a témák már most mozdítsanak benned dolgokat. Érzeteket, élményeket, gondolatokat. Akár felismeréseket. És még nem is a terepen vagy, csak egy hangoló térben.
És ez a hangolódás fog a valódi, életszerű cselekvések közben egy szeretetteli megfigyelést hozni. A folyamat közben, nem erőltetve, nem akarva, hanem szelíden fogsz rálátni dolgokra.
Jelen leszel közben, nem vonulsz ki az életedből, hogy „dolgozzál magadon”, hanem képessé válsz megfigyelni. Megfigyelni döntéseket, miközben jelen is tudsz lenni. Olyan helyzetekben, amikor vásárolsz, számlát fizetsz, pénzt kapsz, adsz ki, nemet, igent mondasz dolgokra, amik érintik a pénzt, stb.
Mozgásban és ÉLET közben figyeljük meg az energiát, önmagunkat. Mert az élet mozog, te élsz, így te is mozgásban vagy, és a döntéseid, ezáltal a pénzed is, hiszen az életben az energiád mozgása vetül ki fizikai síkra.
A megfigyeléssel kezd összerendeződni mindaz, ami lehet, hogy eddig különálló volt. TE és a pénz, TE és a pénzügyeid.
És a megfigyelés hozza el azt a rálátást, hogy kirajzolódik benned egy kép, hogy
Azt választom, ami számomra érték? És ha nem, akkor mi választ bennem helyettem?
Most állj meg kérlek és lélegezz lassan párat, majd olvasd el hangosan magadnak az előző két kérdést. Nem az elméd, hanem a szíved fogja érteni. És ő fog válaszokat is adni.
És ezek a válaszok fogják meghozni azt az állapotot, amiben megtapasztalod önmagadat úgy, hogy tényleg jelen vagy a pénzügyi döntéseidben és választásaidban.
Mert először nem a pénzügyi döntéseket kell megváltoztatni. Hanem legelőször jelen kell lenni bennük. Az értékes kapcsolat biztonságában megfigyelőként.
És ez a jelenlét már önmagában transzformáló. Oly módon, amiben az elme már támogatóként vesz részt. Nem feszül, nem ragaszkodik, nem fél, hanem támogat.
Pedig a változás nem is belőle indult igazán.
Hanem abból, hogy a megfigyelést követően már nem ugyanaz az ember fog választani és dönteni, mint aki elindult ezen az úton az első írás elolvasása előtt.