Most olvasd el még egyszer a fenti mondatot, és mondd is ki hangosan:
A bőség a nyugalmat szereti.
Nem kell egyetértened, csak figyeld, hogy mi zajlik a testedben és az elmédben és engedd, hogy informáljon. Légy csak megfigyelő most.
A bőség most nem egy ember, egy lény vagy egy mesefigura lesz, akinek a kedvére akarunk tenni, egyszerűen csak elkezdünk valamire emlékezni.
Mert az elméd hozhatja most, hogy hány olyan ember van, aki nem nyugalomban van, és mégis bőségben él.
Igen, ha az elméd a bőséget kizárólag a pénzbeli gazdagsághoz köti. DE. Kérdés az, hogy te, az, aki TE vagy, neked a bőség és pénz milyen állapotban örömteli, ha jön.
Köztudott, hogy stresszből túlélési döntéseket hozunk. A bőséget és a pénzt illetően is. Mert ez egy állapot és egy energia a testedben és az idegrendszeredben. Az agyi és egyéb testi hatásokba most nem megyünk bele, de a név is beszédes. Túlélési üzemmódban túlélési döntéseket fogsz hozni. Lehet, hogy lesz pénz, sőt lehet, hogy sok is lesz. De hogy éled meg önmagad mindeközben? Magadat, a lelkedet, a testedet, az életedet?
Játsszunk egyet, ha van kedved!
Választhatsz két lehetőség közül.
Az egyiknél havonta fixen jön 5 millió Forintod, napi 12 órát kell hozzá dolgoznod, végig stresszben vagy, a hétvégéd szabad, és maximum évente 2×1 hét szabadságod van, és ezt kell csinálnod 20 évig.
A másiknál nyugalomban vagy. Ahogy érzed, úgy mész és nyitsz a világ felé, mindig abban és úgy, ami neked örömet okoz.
Hullámzóan jön a pénz és eleinte csak pár havonta alig érezhető összeg, majd ahogy telnek az évek azt veszed észre, hogy tartalmas, minőségi, szabad az életed, rengeteg élményt szereztél, de soha nincs fix havi és exponenciálisan emelkedő pénzösszeg az életedben. Egészséges vagy, tudsz utazni, a szeretteiddel időt tölteni és egyszer csak azt veszed észre 20 év múlva, hogy bőségben sokkal több minden teremtődött az életedben, mint amit egyáltalán pénzben ki tudsz fejezni.
A vagyonod értéke 20 év múlva messze meghaladja azt az összeget, amit havi 5 millióval összeraktál volna és ahogy visszagondolsz az elmúlt 20 évedre mosolyogsz, hogy milyen elképesztően csodálatos módon jött hozzád mindig lehetőség, pénz és élmény úgy, hogy már nem gondoltad azt, hogy mindenért neked kell megdolgozni, neked kell megvenni és előteremteni a pénzt. A bőség a nyugalmad következményeként pénzben is mindig megjelent és mosolyogva kúsznak be a szívedbe a megélt élmények, az emberi kapcsolatok, amiket, ha akarnál se tudnál pénzben kifejezni.
Csak érezz bele mindkét lehetőségbe.
Nem jobb vagy rosszabb egyik sem a másiknál. Csak más. Most hangolódj bele, hogy mit gondolsz az egyikről és mit a másikról.
Mert feljöhetnek az elmédből dolgok, érvek, kételyek, olyan hitrendszerek és elméletek, amik által most látod a világot. Hagyd, hogy az elméd ránézzen a két energiára.
Majd lassan lélegezve térj most vissza ezekhez a sorokhoz:
A bőség egy idegrendszeri állapot. Nem erőltethető, nem varázslattól vagy szertartástól fog megjelenni, hanem attól az állapottól, amibe a tested és az idegrendszered kerül, ha nyugalomban van.
Nyugalomban teljesen. Nem úgy, hogy azt mondogatod magadnak, hogy nyugodt vagyok, nyugodt vagyok, aztán számtalan izmod, idegszálad feszül a félelemtől, hogy hogy lesz pénzed vagy hogy meg fogsz-e tudni élni, vagy hogy mi lesz, ha nem lesz pénz.
Amíg az idegrendszered apró és rejtett stresszben van a bőséggel kapcsolatban, addig felszülhet az arc, a nyak, a vállaid, a mellkas szoríthat, a has szűkülhet, a medencetér kötötté válik, a lábak pedig sokszor fájnak vagy merevek. Nem kell, hogy teljesen bádogember legyél, egy apró, rejtett mikrostressz már pontosan ott lesz jelzésként valahol a tested térképén a bőséggel kapcsolatban. Az energia pedig elakad, a belső hang pedig zavarttá válik vagy elhalkul.
De van egy másik állapot is, ami a bőség egy mély távoltartója. Most továbbra is csak áramolj a szavakkal, nem kell egyetértened.
Ez az állapot pedig a túllelkesedés. A túllelkesedés nem a bőség teremtője, impulzív előmozdítója csak bizonyos esetekben. Jöhet általa bőség, de nem fenntartható módon.
Vagy még előfordulhat az is, hogy tőled energetikailag függő emberek által építkezel a túllelkesedés, mint akkumulátor funkciójával. De amint ez a függés megszűnik, a bőség is tovaszáll.
Most állj meg egy pillanatra és lélegezz.
Most is engedd, hogy az elméd ízlelgesse a fenti mondatokat és elmondhassa azt, amit gondol. Figyeld a testedet is, hogy hol jelez. Hol feszül, hol nyugszik meg vagy lazul.
A túllelkesedés állapotában a döntések NEM a belső igazságból születnek.
A túllelkesedés egy erős energialöket a testednek, az agyadnak és erősen kapcsolódik a dopaminhoz. A túllelkesedés állapotában a dopamin az agy jutalmazó rendszerében aktiválódik, így olyan üzeneteket kap a tested, hogy „Ez fontos.”, „Ez jó.”, „Erre menj.” Ilyenkor nem a jelen pillanat öröme a hangsúlyos, hanem egy előrevetített jövő. Az agy elkezdi azt hinni, hogy az, ami lesz vagy lehetne, az jó, és majd az sok mindenre megoldást hoz.
A dopamin így a túllelkesedés állapotában nem a jelenbe érkeztet meg, hanem húz előre és felfelé. Testi szinten az energia húzódik a mellkas, torok, fej irányába, gyorsulnak a gondolatok, jöhet lebegés érzet és enyhül vagy megszűnik a kapcsolat a medence tájával és a lábakkal. Ilyenkor ezért kevésbé érzékeljük a finom határainkat, nehezebb meghallani a testben is jelen lévő belső hangot és a „jó ötlet” könnyen összekeveredik a belső „igen”-nel.
A dopamin beszűkíti az agyi fókuszt ilyenkor és nem azért, mert rossz, hanem mert abba az irányba fog terelni, ami a lelkesedést kiváltotta, ami egy vágyott kimenetelt ígér. Ez viszont sokszor nem a testben jelen lévő nyugodt energia bölcsessége. Ez a hatás különösen erős közösségi rendezvényeken, terekben, tömegben, amikor a lelkesedés energiák ráadásul még össze is adódnak és rezonanciába lépnek egymással. Biztos voltál már olyan rendezvényen, ahol nagyon sok lelkes ember volt.
Régen nagyon sok üzleti tréningre jártam. És hálózatépítő cégek közelében is voltam. Tipikus példája a dopaminhatásnak az, ahogy a lelkesedés vásárlásra, csatlakozásra hívja vagy húzza az embereket. És amíg a hatás él, addig döntést hozatnak.
De amint elmúlik, az emberek nagy része vagy nem fogja csinálni, amit kell, vagy megbánja a döntését. Miért?
Mert a test és az energia visszatér a jelenbe és ha valaki már a belső hangja alapján, a szíve útján van, akkor így is, úgy is afelé fog menni. Ha valaki pedig nem, akkor bizonyos ideig a dopamin hatás révén fog menni abba az irányba, ami lehet, hogy nem is az övé. Ha pedig valaki otthon, a lecsendesedett állapotában a szívéből is azt érzi, hogy az adott üzleti lehetőség vagy bármi a jó irány a számára, na akkor fog szívből és önazonosan részt venni és sikereket, bőséget elérni.
A lelkesedés pedig töltő energia lesz sokaknak. Egy lelkes emberre mindig elkezdenek rácsatlakozni mások. Kérdés az, hogy ha a lelkesedés elmúlik, és nem azért, mert már nem motivált, hanem pusztán csak egy nyugalomban lévő örömben megy az útján, akkor azok, akik a lelkesedéséből táplálkoztak, velük mi lesz.
Mert aki függött a lelkesedésétől, ő el fog maradni, szépen csendben vagy azonnal. Azok pedig, akik a nyugalomban is ott maradnak, ők már a belső hangjuk alapján tudnak arra menni, ami így már tényleg az ő útjuk. És így kölcsönös, egymást emelő energiával kapcsolódnak majd össze a másikkal, nem pedig töltekezés történik a másik energiájából.
A világ sokszor a lelkesedést tekinti erőnek és sikernek.
A lelkesedés tud bőséget teremteni, kérdés, hogy milyen tartósat, és hogy az adott ember energiarendszere elbírja-e azt a bőséget. Nem a nagysága miatt, hanem az energiája miatt. A túllelkesedésből teremtett bőség, pénz olyan energiával érkezik, ami tovább erősíti a dopaminfüggőséget. Ez pedig a végtelenségig nem lesz fenntartható, mert nem erre van a testünk berendezkedve.
Nem tudsz a végtelenségig túl lelkes lenni. De az agyad a pénzt a lelkesedéshez kezdi majd kötni, és ahogy telik az idő, a test egyre jobban befeszül, mert ahogy megnyugodnál, azonnal hajtani fog az újabb lelkesedés felé, nehogy megálljon a pénzáramlás. Mit gondolsz, ez hosszú távon hova vezet? Nem adok válaszokat, csak hagyd, hogy a téma megmozgasson belül.
Arról nem is beszélve, hogy ha már a pénzt nézzük a túllelkesedésből hozott pénzügyi döntések általában ugyanúgy nyomot fognak hagyni az életeden, nem csak a testeden, hanem a bankszámládon és a pénztárcádon is.
Emlékszem a kriptovalutákkal kapcsolatos túllelkesedett állapotomra. Az agyam úgy beszűkült, hogy azt hittem a világot is megváltom.
Hát nem így lett. De jópár millióba került a tapasztalás. Egy akkori fél lakás árába.
Hülye voltam? Dönts el te. Én nem annak tartom magamat. Egyszerűen elsodort a túllelkesedés, és nem nyugalomban, a testemben jelen lévő módon hoztam döntést. Mint ahogy sok minden másban sem, de ahogy tisztultak a dolgok a bőség is másképp kezdett megjelenni. Jött, megmaradt és nem ment el.
Jött, és úgy, hogy nyugalomban jött. Miután az agyam elengedte azt, hogy a pénz, a bőség a lelkesedéshez kötött. A lelkesedést hagytam megélni, de soha nem döntök már semmiben lelkesen. Hagyom. Időt adok. Mert aminek nem lehet időt adni, abban a NEM a döntésem. A sürgetés nem az én terepem. Sem úgy, hogy engem sürgetnek, sem úgy, hogy én sürgetnék mást.
Pedig, ha megnézed, a világ a lelkesedéssel kombinált sürgetésre van sok helyen programozva. Termékek, szolgáltatások, reklámok, lejáró határidők.
Az emberek többségének pedig olyan természetessé és észrevétlenné válik ez, hogy már szinte teljesen el is felejtik vagy még soha nem is tapasztalták, hogy milyen a nyugalomban jelen lévő energia egy stresszmentes testben.
Stressz és lelkesedés. A két állapot, amiben a bőség nem szeret jelen lenni csak felvillantani magát addig, amíg a test ki nem merül fáradtság vagy betegség jelzések által.
Mi lenne, ha csak megengednéd magadnak azt, hogy ne dönts stresszben és túllelkesedett állapotban?
Mi lenne, ha csak megengednéd azt a gondolatot, hogy a bőség jöhet nyugalomban is?
Mi lenne, ha megengednéd, hogy az elméd tiltakozzon, érveket, félelemkeltő gondolatokat hozzon fel, és közben megfigyelnéd, hogy mi zajlik a testedben?
Még mielőtt nagyon dühös lennél, senki nem mondja azt, hogy ne legyél lelkes. Imádok lelkes lenni, de tudom, hogy mielőtt bármit döntenék vagy cselekednék, a megélés örömében hagyom visszatérni a testemet a nyugalomba. Ott a lelkesedés általi impulzus, energia mutatni fogja, hogy nyugodt állapotomban tényleg arra van az irány, amit a lelkesedésem jövőként mutatott, vagy csak egy lehetőség vagy egy másik ember, egy közeg energiája hatott húzóerőként rám.
A nyugalom unalmas azoknak, akik a túllelkesedésre vannak még programozva. Nekem is az volt. És azok az emberek is, akik nyugalomban voltak. Az agyam a dopamin izgalmi élményvilágával szemben unalmasnak hívta azt, ami ma már a természetes, és végre élhető és fenntartható.
A nyugalom nem unalmas, hanem a legcsodásabb bőség legkreatívabb, és téged támogató és szolgáló születési állapota, amiben megérkezel végre ahhoz, aki vagy, úgy, hogy ezt a tested, az idegrendszered minden rezdülésben mutatni fogja.
A valóságod, a lehetőségeid kitágulnak, a tested sejtjei, szervei fellélegeznek, az arcodon pedig az a fény fog már ragyogni, ami a lelked fénye.
Hiszen végre elkezded megélni önmagadat úgy, hogy megtart az élet, bőségben és nyugalomban egyaránt.