Az igazság nem attól igaz, hogy kimondod. Néha nincs szükség szavakra, arra, hogy odaálljunk valaki elé és elmondjuk az igazságunkat. Néha nem a szavak beszélnek.
A szavak segédeszközök, ha a helyzet úgy kívánja, és attól maradsz meg igazán önmagad, ha kimondod. De nem kell akkor sem közvetlenül személyesen mindig, sokszor elég csak hangosan, úgy, hogy csak te hallod.
A legtöbb helyzetben azonban, amikor már tudatosan érzékelsz és kommunikálsz energiával, akkor a helyzetek nagy része szavak nélkül rendeződik. Mondhatnánk azt is, hogy telepatikus módon, de ennél tágabb a tér és nem is kell sokszor a gondolat átvitele sem, mert ha energetikai koherenciában vagy, a meződ mindent rendez.
Mindent, amire készen állsz, hogy rendezd.
Minél inkább a saját igazságodban vagy, annál inkább érzed a zavart a térben, ha valakivel kapcsolódsz, mindegy, hogy beszél, üzenetet, emailt ír, vagy pusztán csak követ vagy kommentel. Kitágul az érzékelésed és minden láthatóvá, átlátszóvá válik. Nem a fizikai sík lesz a döntő, hanem az, amit olvasol, amit érzékelsz a láthatatlan térből. És minél inkább önmagad vagy, annál gyorsabban, tisztábban veszed az információt, és annál nagyobb szeretettel tekintesz minden zavarra és frekvenciára, legyen az bármi.
Már nem fogsz személyes érintettségnek venni semmit, mert tudni fogod, hogy magadnak és a másiknak is azzal adod a legtöbbet, ha koherens vagy és ha rugalmasan térsz vissza ebbe az állapotba minden kibillenés után.
A kibillenések pedig egyre inkább nem a mintákból fognak fakadni, hanem olyan energiaegyensúlytalanságból, amit jelez a rendszered.
Nem feltétlenül érzelmileg fog megérinteni egy helyzet, hanem a tested jelzéseiből fogod felismerni, hogy hol van elcsúszott energia.
Magadat fogod látni és érezni minden helyzetben és minden helyzet a legnagyobb szeretettel még inkább azt fogja segíteni, hogy az legyél, aki igazán vagy.
Nem fog mindenki melletted és veled maradni ezen az úton.
Ez elkerülhetetlen. Még akkor is, ha az elméd ragaszkodna az állandósághoz és az utad egy-egy fázisában szeretné megállítani a teret és az időt, hogy élvezd, ami van.
Aztán rájössz, hogy a pillanatban élés már nem gyászként fogja hozni az elválást, a szétkapcsolódást, hanem a teljességed természetes részeként.
Lesz, akit triggerelni fogsz. És érezni fogod. És lesz, aki emiatt a szétkapcsolódást választja. És olyan is, aki meglátja magában azt a fényt, amihez te kellettél, mint trigger.
Minden változás azt fogja erősíteni, hogy még tisztábban emlékezz arra, aki vagy, és még tisztább legyen emberként is, hogy mit, milyen minőségben akarsz a hozzád méltó módon adni magadnak.
Helyzetekben, kapcsolatokban, reakciókban, tárgyakban, kommunikációban, mindenben.
És elkezded élvezni az élet nevű játékot, aminek minden pillanata egy igazságpillanat lesz. Mutatni fogja, hogy mennyire vagy a saját pályádon, a saját igazságodban, és hol vannak olyan dolgok, amiket játékosan, szeretettel finomhangolsz a helyzet tudatosításával, és a meződ azonnal rendez. Nem kell kimondanod sem.
Nem kell kimondanod, hogy nem tűröd el az irigységet a teredben. Ha triggerel egy irigy ember és érzed, hogy ez már nem jó, akkor elindul a változás. Ha magadban megfogalmazod, akkor az elméd kap egy programot, de a meződ már rég teszi a dolgát.
És vagy természetes szelekcióval vagy ha még igényli a rendszered, akkor konfliktussal, de eltávolodik minden irigy frekvenciát hordozó helyzet.
Nem kell kimondanod, hogy olyanokkal akarsz kapcsolódni, akikkel kölcsönösen, egyenrangú energiaként szeretettel és magas minőségű szeretetben élitek meg az együtt töltött pillanatokat önmagatokként. Egyszerűen nem lesz komfortos olyanokkal már, akikben nem ez a frekvencia van, és elindul a szétkapcsolódás, távolodás.
Nem kell kimondanod az igazságodat. Elég, ha elkezdesz az élet játékában minden egyes helyzetben emlékezni rá. Az emlékezésben pedig vezet a tested. Mert minden olyat jelezni fog, ami – ha ki sem mondod – érzetet, tünetet okoz.
Mert szorít majd a gyomrod, esetleg a szíved és számtalan módon mondod ki TE magad az igazságodat magadnak, anélkül, hogy másnak bármit mondanod kéne. Minél kevesebb a tünet, annál EGÉSZ-ségesebb a tested és annál közelebb vagy a belső igazságodhoz. A tiédhez. A másé pedig nem rossz, hanem más és nem alacsonyabb vagy magasabb, csak pusztán más.
Ha nem a helyeden vagy, elbillen az energiaegyensúly. Lesz nálad másoktól energia és a tiéd is lesz másoknál. Nem az arány a lényeg, hanem a harmónia hiánya.
Nem kell ezt elmével tudni. Érezni fogod, mert mintha kötne valami a másikhoz. Nem tiszta mély és igaz szeretet, hanem valami más, valami láthatatlan dolog. Minél inkább visszakerül mindenkihez a saját energiája, annál inkább a helyére tud mindenki kerülni.
Te is és az is, akivel elbillent az energiaegyensúly.
Most játsszunk egyet és figyeld majd az életedben, hogy a ki nem mondott igazság milyen változást hoz a meződön keresztül.
Ebben a térben, ahol most vagy és olvasod ezen sorokat, figyeld, hogy a tudatod az életedből kit hoz fel, akivel most helyrerakod az energiákat. Ne gondolkozz, érezni fogod.
Aki először jön, azzal csináld meg a gyakorlatot, mert ott fog most az az energia felszabadulni, ami leginkább támogatja a még inkább önazonos és boldog életedet.
Legyen ez bárki. Hunyd be kérlek a szemedet és adj magadnak 1-2 percet amíg lassan a szívedbe lélegzel.
Majd jelenítsd meg magad előtt az adott személyt. Köszönd meg neki, amit kaptál tőle és annyit mondj el magadban, hogy:
Most visszatér hozzám minden energia tőled, ami az enyém, és én is visszaadok neked mindent, ami a tiéd!
Csak lélegezz közben a szívedbe és nem kell gondolkoznod, hogy mi történik. Engedd, hogy történjen.
Érezhetsz testileg is energiaváltozást, a szívedben és más térben is.
Majd maradj még ebben a térben a szívedben 1-2 percig és nyisd majd ki a szemedet.
Nincs más dolgod. Megtörtént, aminek meg kellett. Figyeld meg, hogy az elkövetkező napokban mit hoz majd az életedbe a felszabadult és visszatért energiád. Ne gondolkozz, ne tervezz, csak élj, figyelj és fogadd be.
Lehet, hogy lehetőség, pénz, helyzetek rendeződése, új emberek stb. Bármi lehet, a tér meg fog mozdulni anélkül, hogy bárkinek bármit mondanál, vagy bármit is tennél.
Nem mellesleg változni fog az adott emberrel kapcsolatos viszonyod is. Pont úgy, ahogy téged a legjobban támogat, és őt is. Lehet, hogy átminősül a kapcsolat. Lehet, hogy távolodás lesz. Ami biztos, hogy az energiák rendeződése révén mindketten még inkább a saját, koherens energiátokban tudjátok a saját életeteket élni a változás által.
Minél több ember kerül vissza a saját igazságába, a lelke, az energiája és nem az elméje szerint, annál inkább a helyére kerül minden és mindenki.
Mint amikor egy test milliárdnyi sejtjét összekeverve egyszer csak sejtről sejtre minden apró részelem megtalálná a helyét a nagy rendszerben. Helyére kerülne a májsejt, az idegsejt, a zsírsejt, minden egyes szervet alkotó sejt és egy ilyen folyamatban egyszer csak egy új rendszer, egy új világ körvonalazódna, az a szervrendszerekből álló test, ami egy más és magasabb minőség, mint a korábbi káosz.
Minden a nagy egész része lenne, de a nagy egész nem tud működni egyetlen részsejtje nélkül sem. Oka van annak, hogy a testünk olyan, amilyen, de annak is, hogy te az vagy, aki.
Ha felfedezed, ha elkezdesz emlékezni rá, hogy ki vagy, akkor nem akarsz más lenni, akkor megszűnik az összehasonlítás, az irigység, megszűnik a kapcsolódás azokkal, akikkel nem kompatibilis a frekvenciád. Egyre inkább azokkal találtok egymásra, ahol mindenki az lehet, aki, és ebben a rendszerben a részekből kezd kialakulni valami, ami aztán valami nagyobb részeként is fog tudni működni. Megszűnik az elvágyódás, megszűnik a hiány, és minden olyan frekvencia, ami eddig azt eredményezte, hogy nem a helyeden vagy. Ami eddig azt eredményezte, hogy mássá akartál válni, mint aki vagy.
A megnyugvás pedig csodálatos módon szavak nélkül is elkezdi kommunikálni az igazságodat.
Kevesebb szó, kevesebb magyarázat, kevesebb konfliktus.
Több és fokozódó energia ezáltal, ami láthatatlan módon is kommunikál és mágnesként vonzza hozzád azokat, akikkel egy rendszert alkottok a nagy egész részeként.
A hatás pedig megsokszorozódik, mert rájössz, hogy már nem vagy egyedül. Hogy nem vagy több, sem kevesebb senkinél.
A helyedre kerültél és ezáltal tudnak mások is a helyükre kerülni. És már nem csak azok, akik a te rendszeredbe tartoznak, de a szavakkal ki nem mondott, de érezhető igazságok által azok is, akik a saját rendszerüket fogják azáltal létrehozni, hogy hatsz rájuk és ezáltal ők sem akarnak már mássá válni, mint akik.
És egyszer csak már ott vagy, hogy nincs mit kimondani, mert az igazság hangtalanul is beszél.