Drága Útitársam, Te, aki most ezeket a sorokat olvasod, állj meg most egy pillanatra.
Ne rohanj végig a sorokon. Most egy sétára hívlak. Ha csak átszaladnál a mondatokon, vagy rohansz, akkor megvárlak. Tedd félre ezt az írást és gyere vissza akkor, amikor van kedved barangolni egyet. Csak úgy. Tájakon, tereken át, úgy, hogy együtt sétálunk. Nem rohanva, nem céllal, csak úgy egymás mellett.
Ha úgy érzed, indulhatunk, akkor még mielőtt az első lépést megtennénk, hunyd be egy pillanatra a szemedet, hogy a szívedbe lélegezve azzá válj, aki igazán vagy, és hogy egy olyan belső utazás kezdődjön, amit nem mi, hanem a szíved fog vezetni.
Ahogy a sorokkal haladsz, a szemed olvasni, a szíved gyógyítani és vezetni fog. Pont azt, ami miatt ez a tér egy sétára hívott most velem együtt.
Itt leszek veled. Nem vagy egyedül és bármi bukkan is fel az utadon, megfigyeljük, természetesnek vesszük, és csak úgy sétálunk tovább, ahogy TE szeretnél. A TE világodba lépünk most be, ami egyben az enyém is, mert abba a térbe hívlak, ahol csak vagyunk, mindannyian.
Mielőtt elindulunk és a sorokat olvasod, a tudatoddal csak érzékeld, hogy mi van rajtad, mit hozol magaddal erre a sétára.
Olvass csak tovább, érezni és látni fogod úgy, ahogy a tudat érzékel. Milyen ruhában vagy? Van nálad esetleg hátizsák? Étel, ital? Csak nézd meg, a tudatod mutatni fogja, hogy éppen most hogy indulsz sétálni.
Most és nem máskor. Ha máskor is visszatérsz ide velem, akkor mást fogsz tapasztalni, hiszen a végtelen tér egy másik pontján és pillanatában leszel éppen akkor. Mást fog mutatni a tudatod, de most térjünk vissza a most-ba.
Mit érzékelsz magadon? Mik vannak nálad? Vannak nálad esetleg tárgyak is? Ha igen, mik? Hidd el, oka van, ha igen, és annak is, ha nem.
Csak figyeld meg, és minden dolog mutatni fog magadról valamit. És hogy érezd a biztonságot, közben elmesélem, hogy régen bármilyen külső vagy belső sétára indultam, azt éreztem, hogy élelmet vinnem kell magammal, nehogy éhen haljak. Szó szerint értsd. Akárhova mentem, mint egy pocok csomagoltam, kiszámolva azt, hogy mennyi ideig leszek távol és mi ad biztonságot ahhoz, hogy az életben maradás élelme, és még ha valami történik, arra is meglegyen. Mindegy volt, hogy hova és mennyi időre, csak élelem legyen nálam.
Nem voltam biztonságban. A világban, a testemben és magamban sem. És ezt a belső sétáim is mutatták.
Szóval nézd meg, hogy most mi van nálad és milyen öltözetben indulsz útnak. Ha esetleg harci védőfelszerelés van rajtad, az is rendben van.
Most pedig lépj velem egyet. Nem fogom a kezedet, csak itt vagyok melletted.
Mert képes vagy sétálni, még akkor is, ha félsz. Nézd meg milyen szép a táj. Mit látsz?
Állj meg most, hunyd be a szemedet és nézd meg a tájat, ahol elindultunk. Nézd meg részletesen. Hol vagy? Egy erdőben? Egy mezőn? Egy városban? Mit látsz? Mit érzékelsz? Vannak itt mások is velünk? Csak hunyd be a szemedet, figyeld meg a teret, a tájat és utána gyere vissza a szemed érzékelésével is ide.
Milyen érzés ezen a tájon sétálni? Mutathatok valamit?
Nézd, ott egy ajtó.
Menjünk át rajta. Mielőtt odaérünk, eldöntheted, hogy én menjek át először rajta, vagy belépsz előttem. Bármit választasz, rendben van.
Ha félsz az ismeretlentől, az is. Itt nincs ítélkezés, minősítés, TE vagy és a tér, amiben kísérlek. De mielőtt bemegyünk, nézd meg az ajtót. Figyeljük most meg, hogy milyen. Mekkora, miből készült, modern vagy régies, rusztikus? Csak figyeld meg és azt is, hogy milyen érzés előtte állni.
Csak érezz. A testeddel, az energiáddal. Érzékeld, hogy mit érzel. Hogy ez az ajtó mit hoz most fel benned. Lélegezz. Akkor is, ha félsz, akkor is, ha a kíváncsiság hajt.
Menjünk be most úgy, ahogy te szeretnél. Nyisd ki az ajtót és döntsd el, hogy ki lépjen be először.
Ahogy az ajtó nyílik, nem látsz mást, csak fényességet. Milyen most az ismeretlen? Milyen úgy belépni valahova, hogy nem tudod, mi vár rád? Nem baj, ha izgulsz és az sem, ha félsz. Csak lélegezz.
A tér akkor lesz tisztábban látható, ha belépünk. Látod milyen csodás világba lépünk? Tudom, hogy még nem látható minden tisztán, csak lépj mindig egyet és hidd el, lesz talaj a lábad alatt.
A természetben vagyunk.
Ismerős a testednek is, tudom, de máshogy mint ahogy eddig. Olyan sétára hoztalak, ahogy a növények és az állatok világában fogsz még inkább magaddal találkozni. Ahol most a természet által fogod magadat gyógyítani. Csak sétálunk. Csak engedd meg, hogy lásd a virágokat, a fákat, észrevedd az állatokat, halld a természet hangját.
Hagylak most elmerülni a sétádban és ha kényelmesebb, akkor pár percre hunyd be a szemedet és ha úgy érzed majd, akkor gyere és mutatok valamit.
Milyen volt a megfigyelés? Miket láttál? Hogy hatottak rád? Mit vettél először észre, és miben tudtál elmerülni? Melyik növény volt a kedvenced? Láttál állatokat is? Mit mutatott most neked a természet?
Gyere, most én mutatok itt valamit, menjünk egy kicsit tovább. Van ott egy csodás, virágos rét és mellette egy erdő, sok-sok fával. Sétáljunk el arra. Már csak, ha van kedved.
Nézd ezt a sok virágot. Melyik virág az, ami most leginkább megszólít téged? Ő fog most téged leginkább támogatni. Menj oda hozzá. Nézd meg. Figyeld meg a színét, a formáját és csak figyeld az energiáját. Figyeld meg, hogy hogyan kapcsolódik hozzád? Mit üzen ő most neked? A szíved fogja fordítani. Figyeld meg, ahogy az ő energiája elkezd hozzád kapcsolódni és fényként beköltözik a szívedbe. Mit mond, miben fog ő most téged támogatni? A szíved olvasni és hallani fogja. Csak fogadd őt be, őt és az energiáját.
Most ne siess. Csak figyeld, hogy a tested hív-e az erdő felé vagy maradjunk a réten. Ha hív, akkor biztos, hogy lesz olyan fa ott, aki üzen neked, sétáljunk akkor arra. Ha szeretnél megállni az erdőben, hagylak most egyedül lenni azzal a fával, aki üzenni akar neked, de ha úgy érzed, hogy menjünk tovább, akkor visszatérhetünk a rétre, mert az állatvilág fog üdvözölni és gyógyítani most.
Ne félj, olyan módon mutatják meg magukat, amiben a szíved biztonságban tud lenni. Csak sétáljunk és nézz a távolba, hogy milyen állat jelenik meg a horizonton. Óvatosan közelít, bárki is most a segítőd, és lehet, hogy csak akkor pillantod meg, ha apró, amikor a földre nézel.
Figyeld meg, ki és mi ő. És csak hagyd, hogy közelebb lépjetek egymáshoz és megadja neked azt, amiért most jöttél. Nézd meg, hogy mi történik. Bármi is történik, fogadd szeretettel, mert mindent TE hívtál életre és a TE érdekedben történik. És egyben minden van és létezik.
Na, hogy vagy? Mit érzel most? Nem kell szavakkal megfogalmaznod.
Az energiák terében energiákkal kommunikálunk. Engedd, hogy a tested is megélje ezt. Ha szeretnéd, most visszamegyünk, és ha van kedved, máskor is sétálhatunk majd. Rengeteg izgalmas dolog van még, ami rád vár. Az életben is.
Most ne ijedj meg, látom, hogy mennél vissza az ajtóhoz.
Az ajtó már nincs itt.
De ne félj, nem tévedtünk el, és nem fogod elveszíteni azt, ahonnan indultunk. De már nem ott vagyunk. Most már innen hazatalálsz ajtó nélkül is, mert nem kell ajtó, hogy bárhova belépj, mert már itthon vagy. Arra mész, amerre szeretnél, és ha engeded, hogy a szíved vezessen, akkor nem csak a természet lesz az útitársad, vagy most én erre a sétára is, hanem találkozni fogsz olyanokkal, akikkel nagyon fogod élvezni a sétákat, az utazást és minden pillanatát annak, amit ebben a világban felfedezel.
Én sem tűnök el, mert itthon vagyok. És bármikor tudunk együtt sétálni, de más kalandokat is átélni.
Csak hagyd, hogy a szíved emlékezzen, és amikor ezen sorok végére érsz és felpillantasz a környezetedre, akkor érezni fogod, hogy ugyanott vagy már, ahova az ajtón beléptél.
Csodás élményeket neked, és köszönöm a sétát és azt, hogy veled együtt én is most még inkább az lehettem, aki vagyok.
Mert a közös sétánk alatt veled és általad én is gyógyultam, pont úgy, amire most nekem volt szükségem.