Még mielőtt belekezdenénk a témába, a címhez kapcsolódóan fontos elmondanom, hogy nem degradáló minőségben írtam az agyról.
Egy állapotot fogunk megnézni, ami nagyban hasonlít ahhoz, amit a társadalom hisztinek minősít energiában, és mielőtt elítélnénk az agyunkat, inkább tekintsünk rá nagy szeretettel, hogy sok-sok témát szolgáltat nekünk ahhoz, hogy tág tudattal megtanuljunk vele együtt élni örömmel emberi testben.
Szóval agyhiszti.
Egy olyan állapot, amikor az agy elkezd egyre türelmetlenebb lenni, egyre több kérdést, gondolatot behozni, szinte néha alattomosan bepörgetni magát a változás időszakában, vagy akár a koherens állapotban létezés megtapasztalása során hirtelen újra megpróbálni átvenni a főnök szerepet.
Imádnivaló ilyenkor is, de nem mindig így éljük meg.
Főleg akkor, ha a változás érinti a bőség témát is. Ha érinti a világ egyik legerősebb témáját, a pénzt, akkor visítva, üvöltve, tombolva tudja előadni magát, mint amikor a nagyjából két éves korba érő gyerekek még sokszor a földhöz is verik magukat a boltban tombolás közben.
Hullámokban jön a hiszti, és az erőssége is változó, és amilyen fantasztikusan rafinált csodaszerv az agy, képes olyan vegyi koktélokkal elkábítani mindeközben a testünket, amik a depresszió, apátia, reménytelenség, összehasonlítás, önvád, értéktelenség témakörökön keresztül bejárják az olyan érzelmi zugokat is, mint a düh, a frusztráció, a félelem, a harag, gyűlölet, szorongás, kétségbeesés.
Igazából egy olyan stratégiát választ ilyenkor az agyunk, hogy a legnyomorúságosabban érezzük magunkat és ismerjük be, hogy jobb az, amit ő mond.
Egy rettenetesen nehéz fázis ez a testnek és a léleknek is. Mert pont akkor üt be a „koktél” általában és az esetek többségében nem egyszer, amikor belül érezzük, hogy a régi már nem jó, amiben voltunk, de a külvilág még mindig a régi képet festi az elme elé, az agy azt látja.
Hiába születik belül valami, mintha még az idő is szorongatná az agyat, hogy csak telik és még mindig nem lát semmit a változásból. Ha meg bejön a képbe a pénz, akkor meg hatványozottabb a dolog, mert pont a pénzfüggésről, mint drogról való lejövetel hiánytünetei fognak leginkább megmutatkozni.
A lélekúttól függően ez megjelenhet számtalan formában a bőséget illetően.
Lehet, hogy csak csökken a bevétel, mert már elkezdenek nem menni a régi dolgok, amikből jössz ki, amiket nősz ki, ami már nem te vagy. Lehet, hogy megszűnik a bevétel teljesen, de lehet, hogy csak enyhébben érzed az átmenetet. Az átmenet azonban mindig érződik. Valamilyen módon az energiatér le fogja képezni az átmenetet vagy bevétel vagy tartalék csökkenésben vagy némi pénzügyi káoszban.
Az agy azonban bizonyítékot keres. Bizonyítékot akar és nem kicsit türelmetlenül.
Nem mellesleg kialakításából adódóan a régi tapasztalatokból próbál következtetni a jövőre. Nagyjából olyan ez, mintha az elmúlt száz év tőzsdei mozgásaiból akarnánk egy algoritmussal megjósolni a részvények árfolyamát holnap vagy a jövőben. Elvileg lehet, de nem fogja tükrözni a valóságot.
Az agy pedig nem érzékeli az eddig meg nem tapasztalt valóságot, csak azt, amiben tapasztalatot szerzett. Amire nem talál eredményt, arról azt fogja gondolni, hogy nem működik, ezért elkezdi elővenni a régi stratégiáit, amiket programként kapott:
még többet dolgozni, még többet gondolkodni, még jobban kontrollálni, még gyorsabban haladni.
Fontos azonban leszögezni, hogy ez nem HIBA.
Ez az agyad természetes biztonságkeresése. Egyszerűen így működik, de ha tudod, akkor tudod szeretettel terelgetni. Nem vagy defektes, hibás, ha ezeken átmész, sőt, azt mondom, hogy nagy valószínűséggel meg fogod ezt tapasztalni, hogy felismerd és megtanuld kezelni.
Az agyad, az egyik csodaszerved a testedben azonban NEM EGYENLŐ A TUDATODDAL.
A tudatod tágabb és képes az agyadat is megfigyelni.
A tudat érzékelni fogja már azt a tágabb valóságot, ami a testedbe a szíveden keresztül érkezik és onnan veszi az agyad a jelet. Ezek a folyamatok időben nem egyszerre történnek és varázslatos érzés megtapasztalni külön-külön is őket. Amikor a tudatod érzékeli már a változás jó irányát, attól még lehet, hogy a testedbe nem érkezett meg az érzés, hogy merre az arra, vagy hogy valami formálódik benned, és lehet, hogy egyszerre hisztizik még az agyad.
De az is lehet, hogy már a tudatod által a test a szíven keresztül veszi a jelet, de elmével nem tudod még fogni az adást, nem tudod „lefordítani”, hogy mi történik, MERT A FOLYAMATNAK MÉG ÉRNI KELL BELÜL.
Még belül zajlik minden és nincs kész arra, hogy kívül is jelen legyen formaként.
De már elindulnak a változások. Emberek távolodnak, tevékenységek, amik korábban motiváltak már nem adnak energiát, máshogy kezdesz dönteni, más dolgok kezdenek el vonzani, más kezd érdekelni.
Mindeközben a fizetnivalók maradnak, a környezet még ugyanaz, a külső eredmények pedig az elme számára inkább a leépülést és csökkenést vagy stagnálást mutatják, semmint a belső változások virágzó bőségét.
Az elme pedig elkezd kissé sunyi módon koktélt keverni.
Hogy na, akkor mi van? Akkor hol az a fene nagy bőség, amire vágytál? Hogy most akkor ő, mint korábbi főnök, ha nem avatkozik be, akkor tulajdonképpen mész a szakadék felé? Vagy most akkor visszafejlődsz, hogy nincs növekedés? Mondja és mondja és mondja, és profi módon keveri a változatosabbnál változatosabb koktélokat, amiktől hol jobban, hol meg kevésbé érzed nyomorultul magadat attól függően, hogy éppen milyen régi hozott programod alapján akar ismét megkísérteni az elmeközpontú működésre való visszatérésre.
A pénz meg ugyanolyan nagy úr ám a „régi” világban, mint az elme. Jóbarátok és szövetségesek, mert lehet egymásra hivatkozni mindenben. Aztán meg, ha nem találják egymást, akkor keresik. Mert az elme keresni fogja a pénzt, a pénz meg egy elmeközpontú működésben mindig hoz elmeérveket, hogy mi hogy történt és miért és miért jó sokat dolgozni a pénzért, meg még annál is többet hajtani érte.
Szóval, ha nincs pénz vagy csökken, mert éppen átrendeződés van, akkor az elme sikolt, hogy hol van a jóbarátja, amit oly szorgalmas módon tett sokszor a fókuszába. Ugyanakkor a tudat pedig tudja, a szív érzi, hogy pont most, ebben a kínzó hisztiben zajlik a legmélyebb átmenet.
Azt is tudja, hogy a bőség első jele nem mindig a pénz.
Persze ezt az elme kezdetben lefagyással reagálja le, mert nem érti.
Nem azért, mert hülye, hanem mert nem ezt a programot kapta. Lehet, hogy a bőség első jele a nagyobb belső nyugalom, a kevesebb kapkodás, a tisztább döntések, a több jelenlét, egy mélyebb biztonságérzet testileg, lelkileg, és az, hogy nem akarsz már minden lehetőséget megragadni.
Mert nem a pénzügyi helyzet változik meg először, hanem a tudat, ami létrehozza anyagi síkon a tapasztalást. Most ezt olvasd el még egyszer.
A testben lévő idegrendszernek földi síkon idő kell a változáshoz. Nem azért, mert lassú, hanem mert integrál dolgokat. Ha folyamatosan sürgetjük, hogy „de hát miért nincs már itt?”, „hol van már?”, „biztos rosszul csinálom” stb., akkor megszakítjuk a folyamatot, ami éppen bennünk és általunk bomlik ki.
Az idegrendszer pedig ebben a fázisban sokszor összekeveri a bizonytalanságot a veszéllyel. Összemossa, hiszen sok-sok földi program a biztos-t tekinti biztonságnak. Pedig a bizonytalanság nem veszély, hanem a változás természetes része, és ez a fázis fogja átállítani az agyat és az idegrendszert is erre. Hogy a bizonytalanság biztonságának kapuján átlépve megtanuljon az új energiában örömmel élni.
Mert testnek először meg kell tanulni az újban biztonságban lenni. Először energiában, aztán majd fizikai tapasztalásban is. Ha nem tanulja meg először az energetikai biztonságot, nem fogja tudni megtartani magát a fizikai tapasztalásban.
És ebben a fázisban nem az a feladatod, hogy bizonyítékot keress kívül.
Nem az a feladatod, hogy megoldást keress kívül.
Leginkább az a feladat ilyenkor, hogy otthon kezdj el lenni emberként abban a testben, amiben vagy, úgy, hogy az új energiák már benned vannak, és semmi, de tényleg akár semmi jele nincs annak még, hogy mi fog alakulni, hogy mifelé visz az utad, hogy honnan lesz pénzed, stb.
Amikor a test ilyenkor megtanulja ezt az állapotot biztonságban megtartani, akkor fog tudni megérni a benned lévő energia annyira, hogy egyrészt az elme befogadóvá válik a szív információs jeleire, másrészt a tér magától fog mozdulni körülötted.
Nehéz? Baromira az először.
Mert igazából ez nehezebb fázisa a tudat tágulásának mint a traumák feldolgozása sokszor. Nehezebbnek éljük meg sokszor, mint a régi hiedelmek átalakulását. Mert pokoli, tényleg pokoli tud lenni az, amikor tudod, hogy meg kell oldani dolgokat fizikai síkon, hogy ott a pénz, amit nem tudsz kikerülni jelenleg még a világban, ott van a bőség, amire vágynál, amit programozol, amit sok pillanatban már belül érzel, és közben kívül meg mintha ebből semmi sem látszódna vagy legalábbis nem az, amit belül érzel és amire vágysz.
Amikor elkezd megszületni benned a belső biztonság, az lesz az a fordulópont, amikor az elme pénzfókusza elkezd köddé válni.
Nem azért, mert holmi spirituális lebegés miatt nem fog érdekelni az anyagi sík és besöpröd a szőnyeg alá az intézendőket.
Hanem valahogy elkezd feloldódni a pénz stresszt okozó hatása. Gyengülnek a koktélok.
Elkezd nem zavarni az, amit korábban tragédiának vagy hiánynak élt meg az elme. Valami megmagyarázhatatlan módon a nyugalom révén elkezded megtapasztalni, hogy mégis megoldódnak a dolgok, de nem úgy, ahogy korábban és nem is úgy, ahogy gondoltad volna.
Sokszor máshogy. Mert az elme kezd átállni egy tágabb valóságra.
Arra, ahol több a lehetőség, ahol más minőségben van jelen a bőség és ahol van pénz, de a szerepe más. Mert nem egy trónon ülő király, nem a hierarchia és a kasztrendszer meghatározó eleme, nem is státusszimbólum, hanem egy fizikai formává vált energia, amit elkezdesz önmagadként mozgatni.
Úgy, ahogy tánc közben a ritmusra mozdul a tested.
Ha táncoltál már igazán áramló és szabad módon, akkor tudod, hogy az energia viszi a testedet. Szinte folyik a test a mezővel. Így kezd el a pénz is folyni az energiáddal.
Mert mozdul benned az energia.
Hol jön, hol távolodik, de mindig mozgásban van.
És ha benned van energia, akkor az életedben is lesz energia, pénz formájában is.
Mert ha arra mozdulsz, amerre visz az energiád, a fény felé, akkor még több energia jön létre, és ez meg fog jelenni fizikai formában is. Pont úgy, ami a te formád.
Ha az elme engedi.
És nem próbálja kitalálni előre és a régi minták alapján. Mert a tágabb térben az energia mindenfelé áramlik és mindenhonnan tud jönni. Onnan is, amit eddig el se tudtál volna képzelni. Ha az elméd nem ragaszkodik a forráshoz és ahhoz, hogy címkékhez kösse.
Hogy abból jöjjön, amit tanultál, hogy abból jöjjön, ami a vállalkozásod csak, hogy egy helyről jöjjön, hogy általad jöjjön, hogy az energiád, időd, tudásod befektetése által jöjjön, ha meg már pro vagy, akkor esetleg a pénzed által is jöhet még.
De mi van, ha van még tágabb tér? Mi van, ha mindegy, hogy honnan jön, mert a tudatod tudja majd, hogy TE mi és ki vagy formaként az anyagi világban? Ha nem kell kontroll. Ha lehet tényleg úgy élni, hogy végre biztonságban megélve hagyod, hogy a bőség általad a legjobb módon öltsön formát?
Ne válaszolj, csak állj meg most, hunyd be a szemedet és egy-két percig a szívedbe lélegezve érezd meg ennek a térnek a biztonságát, tágasságát, hogy a tested is kapjon egy tapasztalást arról, hogy minden rendben van … mert TE vagy maga a bőség.