Nem gondoltam volna, hogy a bőségről fogok írni egy egyszerű IKEA-s ágykerettel kapcsolatban, de ahogy eldöntöttem, hogy megveszem, megéreztem azt a feszültséget a kollektív térben, ami sok-sok embert feszít a bőséggel kapcsolatban.
Nagy lezárást élek meg.
Belül főként, és amikor zár a lelkünk életszakaszokat, búcsúzik identitásrétegektől, akkor mindig valami új is rügyezik már a felszabaduló dolgok helyén.
Nem tudhatjuk, hogy mi, főleg akkor nem, amikor még a testünk erőteljesen igyekszik kibújni abból a régóta biztonságot adó bábból, ami sok-sok éven át dédelgetett, védelmezett bennünket. Tényleg megjelenik most előttem egy báb, amiben már csak félig van benne a születő új, és hullámokban, fázisokban reped, omlik még mindaz, ami az átmenet időszakában még biztonságos kapaszkodó.
Nem robajjal, nem hirtelen, hanem amikor mozdul valami és azzal együtt a régi burok is reped, távozik egy-egy darabja. Sokszor elfelejtjük a rohanó világban, hogy milyen melengetően szép ritmusa is lehetne önmagunknak, az életünknek, ha emlékeznénk erre. Hogy nem kell kergetni, siettetni, erőltetni, hajtani, pusztán az energiánk által csak engedni a folyamatokat, miközben a jelenben élés rég elfeledett minőségében megízleljük újra az életünk ízét.
Amikor pedig jön a hullámként simogató repedés, elengedő távozás órája, napjai, akkor pedig szeretettel tudjuk már megengedni, hogy megszűnjön a külvilág, a tér, az idő, és lélekben és testben is megéljük a búcsút és az új vajúdási fázisát.
Nem kínnal, nem szenvedéssel, de érezve, élve, akár intenzíven, sírva, ha kell, pihenve és semmiképpen sem a jövőt és a célokat hajtva olyan feladatokat magunkra erőltetve, aminek nincs akkor és ott az ideje.
Elfelejtjük, de ha emlékezünk rá, akkor pont jókor érezzük meg a felszabaduló energiák szelében azt is, hogy milyen módon kezd majd változni a fizikai sík is, ha nem siettetjük.
A bábom újabb repedése olyan intenzíven hatott, hogy a testem nem volt képes másra, mint yin yogázni és kívülről szeretettel tartani a teret a testem folyamatainak.
A „visszaérkezés” után pedig a szemem egy dolgot vett észre azonnal, hogy új ágyat akarok.
Már nem keres az elmém magyarázatot, felesleges a megértésbe mindig energiát tenni, az áramlásban teremtés nem igényli azt, hogy mindig a miértekben kutakodjak.
Új ágy az új energiákat vezető testnek. Egy, azaz egy másodperc alatt éreztem, hogy pont olyan ágyat fogok venni, amit a gyerek kapott pár hete. Az IKEA-ból.
Az elmém még lefutotta azért a kis elmeköröket és megnéztem, hogy mik vannak még a neten máshol, de akármerre is próbáltam kavarogni, végül egy erős sóhajjal megláttam, hogy nemcsak, hogy ugyanazt az ágyat fogom venni, de nekem még tárolóra sincs szükségem, így az ár-érték arány így még inkább passzolt a jelen valóságomhoz és energiámhoz.
Mert bőség van.
A bőség pedig nem azzal a szorongással telített érzet, hogy drágát, mások által luxust kéne választanod vagy vásárolnod.
Az egyik legmélyebb szorongásréteg, amit a modern társadalomban cipelünk mentálisan, testben is, az energiamezőről nem is beszélve, hogy szorongunk tudattalanul, hogy a választásunk megfelel-e a társadalom, a környezet által elvárt bőségképnek.
Most ezt olvasd el kérlek még egyszer…
Ugyanis az önismereti irányzatok, a social media telis-tele van bőséget, jólétet kommunikálókkal, bőséget manifesztálókkal, gazdagságot hirdetőkkel, és az eddigi elmeprogramjaid és mindezen irányzatok alapján tudattalanul előbb-utóbb elkezdesz szorongani, amikor bőséggel kezdesz foglalkozni.
A szorongás velejárója lesz, hogy rejtegetsz és szégyellsz.
A döntéseidet, a választásaidat, ha nem felelnek meg a tudattalanul vélt bőségelvárásodnak, ami lehet, hogy nem is a tiéd, hanem programozott és közvetített.
Na, ebből pont nem az a bőség fog születni, amiben könnyedén és önazonosan teremtesz.
Emlékszem, amikor olyan üzleti közegben voltam 20 éve, ahol ez a szorongás határozta meg sokak életét és döntését. Mert olyat kellett venni, ami passzol a jövedelmedhez, jutalékodhoz, a gazdagsághoz.
Ébresztő!
Nincs ilyen.
Ez egy akkora eszement baromság, ami milliók életét teszi a mai napig tönkre.
Mindig mosolygok, amikor külföldi oldalakon is látom bőség témában, hogy mutatják, hogy hogyan öltözködik, aki az old money réteghez tartozik és hogyan az, aki újgazdag stb.
Meg hogy hogyan kommunikál, meg hol lakik, meg milyen autóval jár, meg milyen órája van, meg még olyat is láttam, ahol az azt mondják, hogy az igazán gazdag nők csak amolyan pasztellszínekben járnak nagyon visszafogottan, stb. Meg olyat is láttam, hogy emberek azt tanulják, hogy hogyan kell bizonyos réteghez tartozóként beszélni, enni, viselkedni, stb. Nem önmagukként élni, még ha ezt is kommunikálják, hanem mert az adott réteghez akarnak tartozni tudattalanul. És ez vezeti a döntéseket, cselekvéseket, kommunikációt és a végeredmény pedig egy érezhetően feszültséggel vegyített diszharmónia, egy mesterkélt szerep.
Istenem, hogy én is ezeknek régen hogy bedőltem és olyan cudarul éreztem magamat, hogy ordítani tudtam volna a fájdalomtól, amikor anyagilag összeomlottam, hogy akkor most hogy fogom tudni hozni az elvárt képet.
Aztán mindent leszedett az élet rólam.
Illetve most már tudom, hogy én magamról, hogy csak úgy pőrén, az igazi önvalómban tudjak már létezni és ragyogni mindenféle földi függőség nélkül. És a pőreség nem szegénység, hanem a valódi önmagadból kibontakozó élet bősége.
Kegyetlenül fájdalmas volt, de most már hálás vagyok, hogy ezen átvittem magamat.
És nem dacból, hanem a legmélyebb szeretettel mondom, hogy én biztos, hogy olyan ruhában fogok járni, amiben szeretnék, olyan módon élem meg a jelent, amiben örömömet lelem, és nem fogok egy áloméletet hajszolni és erőlködve mutatni, mert az élet nem álom, hanem élet, ha a jelent képessé válunk örömmel megélni.
Megszűnik a szorongás ilyenkor, mert már nem válsz majd egyszer valakivé, hanem szeretettel vagy az, aki.
Most. Ebben a pillanatban.
És a saját bőségedben. A pénztől függetlenül.
Mert a bőség ekkor egy állapottá válik. Egy olyan állapottá, amiben a tested összhangba kerül a lelkeddel, az energiáddal. Koherenssé válsz.
Most. Nem majd akkor, amikor ez meg az lesz. Hanem most. És ez a bőség alapja.
Mert ez lesz az az állapot, amiből könnyedén fogsz dönteni, alkotni, teremteni.
Amiből minden könnyedén történik.
És nem úgy, hogy az, ami történik, végleges lesz, hanem úgy, hogy az, ami történik összhangban lesz veled, az életeddel és nem kell magyaráznod.
Nem kell bizonyítanod, mert nem másé, hanem a tiéd. Az, ami a jelen teljességéből születik és a következő jelen pillanat teljességét hozza létre. Nem azét, ami 2, 3 vagy 5 év múlva lesz.
Úgy választottam ki az IKEA-s ágyat, hogy száz másikat is megnéztem. Drágábbakat, sokkal drágábbakat, luxusabb hatásút, kristályosat, bársonyosat, és mindenfélét. De nem az volt a kérdés, hogy mi mennyibe kerül, hanem az, hogy a JELEN valóságában mi az, ami nekem a koherens döntésem örömmel.
Nem az „álomélet” döntése, hanem azé a valódi és élő életé, amiben egy koherens döntés azonnal bőséget teremt, mert a meződ, a tested tágul tőle, az idegrendszered nyugodt, az agyad is, a szíved ragyog és ez az állapot nemcsak hogy a pénzt, mint energiát sokszorozza meg, de még inkább önmagaddá tesz az emberi életedben.
A bőség pedig nem attól lesz mérhető, hogy mennyit költesz, hanem attól, hogy a döntéseid után milyen állapotban marad az idegrendszered.
A jelen valóságodhoz nem passzoló, drága dolog megvétele azért, mert tudattalanul a drágasághoz kötöd a bőséget, ha idegrendszeri feszülést, szorongást kezd okozni, akkor nem bőséget fogsz teremteni, hanem a hozzád nem passzoló drága dolgokkal körbevéve azt fogod észrevenni, hogy akadozik a teremtés, a pénzáramlás és pénzügyi gondjaid lesznek.
Sokan pont emiatt túlköltekeznek. Drágább, márkásabb tárgyak, élmények stb.
Nincs konkrét szabály pénzügyileg.
Energetikailag van egy belső igazság. Ha koherensen hozod meg a döntést, akkor az további bőséget fog teremteni.
Mekkora kontraszt van a régi, bőségszorongással telitett, megfelelésből hozott döntésemnél, amikor a környezetnek való megfelelésből vettem meg egy 200 ezres csizmát és aközött, hogy végtelenül örülök, hogy milyen csodás új ágyam lesz az IKEA-ból, és a „befektetett” pár tízezer forint többszörösen meg fog térülni lehetőségben, érzetben, életben, pénzben és mindenben, mert a döntés egy másfajta állapotból született. A jelenben. A jelen valóságban. Mert nem ez lesz mindig az ágyam. De nem kell azon gondolkodnom, hogy milyen lesz egy év múlva, 5 vagy 10. Mert a jelen valósága az, amiben, ha összhang van, akkor a jövő valósága bőségben fog létrejönni. Pont majd úgy, ahogy ott kell az akkori jelen valóságából.
És ez nem arról szól, hogy ne lehetne drága dolgokat venni. Dehogynem.
Az állapot lesz a nem mindegy és az, hogy szorongsz-e még amiatt, hogy az elméd szerint mit kéne venned, ha bőségben vagy. Ha megérzed, hogy most, ebben a pillanatban is abban vagy, akkor örömmel fog mindig minden pillanatban a szabad döntésed által formát ölteni az életedben, amit a pénztől függetlenül bőségnek fogsz megélni.
Amikor már nem a pénz alapján választasz koherenciában, nem azt jelenti, hogy ész nélkül szóród a pénzt a legdrágábbat választva, hanem pont azt, hogy az adott életszakaszban, az adott pillanatban örömmel, önmagad ragyogásában azt választod, ami hozzád passzol.
Hozzám most ebben a pillanatban, jelen életszakaszomban a fehér IKEA-s ágy passzol, mert a döntést a testem, az agyam, a szívem egymással összhangban örömmel hozta meg, a testem nagyobb levegővétellel, egyenes gerinccel élte meg a döntés pillanatát, a mezőm kitágult, és nemcsak, hogy tudom, hanem izgatottan várom, hogy ez a döntés milyen újabb bőséget hoz a levegős, bábelhagyós időszakban.
Most pedig arra hívlak, hogy csak maradj pár percig ebben az energiában, amibe a sorok által kerültél.
Érezd meg, hogy a tested minden rejtett bőségszorongással kapcsolatos feszültséget enged el.
Az elkövetkező napokra pedig hoztam egy játékot az elmédnek, hogy a támogassa ez a folyamatot:
Keress a napokban a környezetedben olyan dolgokat, tárgyakat, élményeket, amik „olcsók” vagy „ingyen vannak”, „kevés pénzbe” kerülnek és neked a bőséget közvetítik mégis.
Azt a bőséget, ami mindig is benned volt, mert TE vagy, és most elkezded észrevenni kívül is…