Legtöbb, legnagyobb, legjobb, legokosabb, leggyorsabb és még sorolhatnánk.
A legek világában nőttünk fel.
Ahol már gyerekkortól kezdve arra neveltek minket, hogy bizonyítsunk.
A szüleinknek, a nevelőinknek, tanárainknak, osztálytársainknak, a kollégáinknak, a főnökünknek, a többi vállalkozónak, a versenytársaknak, a férjünknek, a feleségünknek, a gyerekünknek, a szomszédnak, a környéknek és mindenkinek.
Bizonyítsd azt, hogy
milyen jól tudsz már járni,
hogy milyen ügyesen mondod ki a szavakat és szavalsz már verset,
hogy milyen csodásan lépsz fel farsangon, anyák napján, táncelőadáson és bárhol, ahol össze tudnak másokkal hasonlítani,
hogy milyen jó tanuló vagy,
hogy milyen ügyesen sportolsz,
hogy milyen fantasztikus felvételi eredményeket produkálsz,
hogy mennyi diplomát, bizonyítványt szereztél,
hogy fantasztikus munkaerő vagy,
hogy lepipálod a versenytársaidat, bármibe is kezdesz,
hogy a legeredményesebben kampányoltál,
hogy a legtöbb profitod, előfizetőd, éves növekedésed, bevételed lett,
hogy mennyi díjat kaptál,
és hogy a kényszerzubbony tovább szorítson, bizonyíts, hogy
milyen fantasztikus terhességed, szülésed volt,
milyen fantasztikus anya, apa, feleség, férj vagy,
milyen csodálatosan néz ki a házad, lakásod,
milyen gyors ütemben gyarapodtok anyagilag,
milyen sok helyre tudsz elutazni…
Nem fáradtál még el? A bizonyításban?
Csak gondold most végig kérlek, hogy hány és hány olyan helyzet volt az életedben, ahol a bizonyítás kényszerében éltél.
Még akkor is, ha látszólag nem az volt. Még akkor is, ha az elméd azt mondja, te amúgy azt jól élted meg és élvezted.
A bizonyítás alattomos energia. Elrejtőzik mélyen, hogy hajtson. Végig az életeden.
Hogy feszítsen finoman úgy, hogy észre sem veszed.
Most állj meg egy kicsit és hagyd, hogy téma a szívedben oldódjon, és lélegezz.
A csendben sok minden fog történni. Nem kell drámai dolognak lennie, és főleg nem kell már bizonyítanod senkinek, még magadnak sem a történéseket.
Amikor oldódik a bizonyítás kényszere, a mellkasod, a hasad, az alhasad, a medence területe elkezd puhulni. A lábaid lazulnak. Mert már nem kell feszülten végigrohanni az életen.
Mert bármiben is hiszel, az életed végén nem fognak egy újabb bizonyítványt adni, hogy bizonyíthasd bárkinek, hogy végigcsináltad és hogy hogyan. És nem mellesleg, azt végképp nem fogod tudni kitenni a honlapodra, hogy talán attól jobban szeretnek és több ügyfeled lesz, stb.
A bizonyítás kényszere az önismeret, a spiritualitás egyik rejtett illúziója.
Mert már azt is bizonyítani kéne szinte a világ elvárása alapján, hogy
mennyi blokkot oldott fel valaki,
mit és mennyit érzékel,
mennyire tud meditálni, légzőgyakorlatokat csinálni, szívközpontúan élni stb.,
mennyire ügyes, és vegye már észre a mentora, tanára, guruja stb.
Ne bizonyíts tovább semmit.
Senkinek.
Magadnak sem.
Amikor feloldódik ez az energia, a lelked a jelenbe költözik.
Az élet kitavaszodik, mint a természet is.
Mert már nincs mit és kinek bizonyítani és egyszerűen csak elkezd történni az élet.
Egyszerűen elkezd valami szabadon áramlani benned, aminek már nincs célja.
Nincs cél és struktúra, mert csak élet van, ami önmagát rendezi struktúrába a lelked hangja alapján.
Minden, amiről azt hitted, hogy fontos, átalakul.
Ha a bizonyítás miatt volt fontos, elveszíti a jelentőségét.
Ha a lelked, az élet, a szeretet tette fontossá, akkor mélyebbé válik és még több élet költözik bele.
Amikor már nem akarsz bizonyítani, megnyugszol és a nyugalmad bőséget teremt.
Amikor már nem akarsz bizonyítani, mered megélni az érzéseidet, vállalni a sebezhetőségedet függetlenül attól, hogy mi lesz a következménye, fognak-e szeretni, elismernek-e vagy, hogy marad-e egyáltalán melletted az utadon valaki.
Amikor már nem akarsz bizonyítani, a jelen íze édesebbé válik, bármi legyen is az a pillanat.
Amikor már nem akarsz bizonyítani, nem akarsz jobb anya, feleség, apa, férj, vállalkozó, alkalmazott, főnök, tanár, mentor vagy bármi lenni, nem akarsz több bevételt, profitot, díjat, bizonyítványt, elismerést, rangot szerezni.
Mert a bizonyítás kényszere nélkül minden bekövetkezik abban a nyugalomban és életben, amiben hagyod, hogy a jelenben önmagad lehess, és ez a megélés szeretettel bontsa ki életed minden következő pillanatát.
Amikor nem akarsz bizonyítani, akkor egyszer majd, amikor elmész innen, azt fogod tudni mondani, hogy:
Éltem.
Az életemben volt élet.
Jó életem volt.
És ez többet fog érni bármilyen dolognál, mint amit a bizonyítás kényszere alatt teremtettél volna.
Most adj magadnak kérlek 5-10 perc csendet, hogy a sorok energiája még hasson rád és megfigyelhesd a környezetedet már úgy, hogy csak jelen vagy, anélkül, hogy bárkinek bármit bizonyítanod kéne.