Emlékszem arra a pillanatra, amikor jópár évvel ezelőtt egy ügyfélnek azt mondtam, hogy amíg a pénz a célja, addig egy szűk tölcsér van a fején, olyan, mintha mindaz, amire képes, ami belőle teremtődne, az elméje által egy szűk csövön tudna csak érkezni, és mi van, ha most levesszük ezt a tölcsért a fejéről.
Döbbenet és öröm egyaránt kiült az arcára és éreztem, hogy az elméje annyira a pénzre fókuszál, hogy első körben egy ilyen hasonlattal tudott „lefagyni” a megszokott „áramkör” az agyi ideghálózatában.
Ahogy ma reggel felléptem az Instagramra, több olyan oldal is szembejött, ahol manifesztációról beszélnek.
Egytől-egyig arra volt kihegyezve szinte mindegyik poszt, legyen az írott vagy videó, hogy a pénzt, a millió dollárokat, a milliókért megvehető vagyontárgyak elérését kommunikálta, és a lelkesedés energiájában egy olyan teret hozott létre, hogy igen, ez kell neked is, és ezt te is el tudod érni.
Emlékszem, amikor 2006-ban megismerkedtem egy fiúval. Sokat beszélgettünk önismeretről és még akkor Brian Tracy rajongóként éppen életem egyik összeomlásának kellős közepén naphosszat csak „manifesztáltam”, olvastam, vizualizáltam a pénzt, bankjegyekre mantrákat írogattam, hangosan, tükör előtt programoztam az elmémet a gazdagságra, és a pénzügyi világban tanultak alapján számolgattam, hogy mennyi pénzt kéne „összeteremtenem”, hogy a gazdagok közé tartozzak, hogy ne kelljen „dolgozni” stb.
Belül valahol éreztem mindennek a kevésbé önazonos voltát és azt, hogy hát… ez a Föld nevű játszótér azért vicces, ha a modern részén így kell élni és teremteni, miközben a guruk által kevésbé emelkedettnek tartott részein is ugyanúgy élnek boldogságban és bőségben emberek. Valahol belül éreztem, hogy az élet maga, az életöröm, a bőség valami másról kell, hogy szóljon, mert el nem tudtam képzelni, hogy a nyugati irányzatok szinte robottá tevő technikáival együtt élné az életét mondjuk egy keleti világban élő szeretetteli ember, vagy akár egy afrikai törzs tagja.
Tudtam, hogy a világ színes és minden elfér egymás mellett, de valahogy nem találtam a helyemet ott, ahol éppen voltam. Az afrikai törzsbe nem vágytam, ahogy keletre sem „megvilágosodni”, így maradt a nyugati „guruk” másolása, követése, hátha össze fog jönni nekem is, ha nekik is sikerült.
Hálózatépítő rendszerben is tapasztalást szerezve mindig azt mondták, hogy csak másoljam le azt, amit a mentorom, struktúravezetőm csinál, és a másolásra épül az egész, így mindenkinek menni fog.
Mégsem ment. Nemhogy mindenkinek. Nekem sem. Mindaddig, amíg másoltam.
Az üzleti modellt vagy akár a manifesztációs technikákat.
Végső elkeseredésemben már okkult tudományok felé is elsodródtam annak minden bokor mögött lévő irányzatával, és miután a látó megmondta, hogy rontás van rajtam és nem is kicsi, így szorgalmasan csináltam az átok levételéhez szükséges több órás mantramormolós szertartást teliholdkor, a szobám közepén égő gyertyákkal körbevéve.
Hajnali 3-kor úgy voltam vele, hogy kitartó voltam, átoknak annyi, most már jöhetnek a milliók. Büszkén hajtottam álomra a fejemet és be is villant egy kép, hogy erről egyszer biztos mesélek majd valakiknek, vagy azért, mert működött vagy azért, mert olyan helyzetben voltam, hogy kétségbeesésemben még ekkora baromságokra is képes voltam.
Most e sorokat írva mosolyogva állapítom meg, hogy az utóbbi a fő ok, tanulságként szolgálva arra, hogy nem azon fog múlni a milliók bejövetele, hogy mennyire vagy elszánt, kitartó és mennyire teszel meg mindent az „ügy” érdekében, ahogy akkoriban sok üzleti tréningen is hallottam. Hát én aztán egy szívós állatka voltam teherbírás szempontjából, és ha azt mondták, hogy 20 ügyféllel kell tárgyalni, akkor én 40-nel tárgyaltam, hogy mutassam magamnak és másoknak is, hogy én aztán mindent megteszek, mígnem sokkot kapva konstatáltam egy hónap után, hogy volt, aki lazán-faszán (csak úgy nyers zalaiasan mondva) egy emberrel beszélt és nagyobb forgalma, jutaléka, sikere lett, mint nekem, aki reggeltől estig „dolgozott” és elhitte, bizonyította, hogy mindent megtesz.
Milliókat akartam. Kergettem a pénzt és az a közeg, amiben voltam ezt sulykolta. Csak az volt az érték, ami drága volt, ami luxus volt. Igazából sok helyen a világban még mindig ez van. Még a „manifesztációs” piacon is. Az egyik legutóbbi videóban, ami szembejött, egy fiatalember lerajzolta egy lapra pálcikaemberként önmagát, majd mellé rajzolt három kört beleírva egyre növekvő dollárösszegeket. 5000, 10.000, 20.000. Majd elmondta, hogy ez az egyik leghatékonyabb manifesztációs technika, mert válaszd ki, hogy mennyit akarsz keresni havonta és azzal kösd össze magadat és akkor abba a dimenzióba kerülsz, majd ezt vizualizáld.
Ha akarod, próbáld ki és kérlek írd meg nekem, hogy sikerült-e egy hónapon belül „manifesztálnod”.
Most állj meg kérlek egy kicsit.
Vegyél pár mély lélegzetet és gondolj 3 olyan emberre (nem kell, hogy még éljenek), akiket nagyra tartasz valami miatt. Lehet híres ember, de lehet akár a nagymamád, szomszédod is. Olyan emberek legyenek, akiket a szíved súg. Nekem most például egy olyan ember jön a szívembe friss élményként egyik szereplőnek, akit szintén egy Instagram posztban láttam, egy afgán lány elfedett fejjel és arccal, aki a most bevezetett brutális afgán női jogfosztás után titokban szólal fel a social médiában, hogy a világnak felhívja a figyelmét arra, ami ott történik. Vagy eszembe jut akár Marie Curie is, aki nőként elsőként kapott fizikai és kémiai Nobel-díjat is.
Engedd, hogy a szíved azokat hozza fel, akiket most kell, hogy felhozzon ehhez a témához.
Jelenítsd meg őket magad előtt. A lelki szemeid előtt.
És kérdezd meg tőlük, hogy a pénz volt-e a céljuk.
És most állj meg, mert a szíved fog válaszokat hallani, nem az elméd. Érzetekben, frekvenciainformációban.
És lélegezz most egy-két percig a szívedbe és engedd, hogy történjenek a dolgok.
Engedd, hogy az a réteg, ami a szívedet még az elme által pénzfogságban tartotta, el tudjon kezdeni olvadni.
Az elméd pedig felteheti azt a kérdést, hogy jó-jó, ok, de akkor is van pénz, kell az élethez, meg ezt is akarom, meg azt is akarom, stb.
Igen. De ha nem a pénz a cél, máshogy fog megjelenni az életedben, mint ahogy eddig az elméd elképzelte.
Mert nem irányítani fog.
Nem függni fogsz tőle.
Nem hajtani fogod.
Hanem először, mintha nem is lenne pénz, megérkezel magadhoz, hogy a benned lévő energia úgy ölthessen formát, aminek a pénz és a bőség következménye lesz.
De ez nem tud addig bekövetkezni, amíg a pénz a cél.
Warren Buffetnek sem a pénz a célja, tudod? Ő imádja a befektetéseket. Játszik. Aminek a következménye a vagyon és a pénz, az ő világában és területén.
Amíg a pénz a cél, addig az elméd azt fogja gondolni, hogy az erőfeszítés-cselekvés-pénz-eredmény-cél folyamatában tudnak bekerülni a dolgok az életedbe.
Nem fog semmi mást engedni.
Csak ezen a szűk csövön fog csorogni a pénz és a bőség, ha jön, és a tested, az idegrendszered meg feszülni fog közben, mert igazából a lélek nem erre van kódolva.
Lehet így is teremteni, sokan tették az elmúlt évtizedekben, évszázadokban, kérdés az, hogy mennyire voltak boldogok, egészségesek, önazonosak közben. Ha ezeket a sorokat olvasod, biztos, hogy valahol belül érzed, hogy nem erre vágysz. Ha meg igen, az is rendben van, én csak mutatok egy másik világot is.
Amint a tölcsér lekerül, az élet egy idő után átalakul.
Olyanná, ami belőled fakad.
És rájössz, hogy a pénzteremtésnél sokkal nagyobb élvezet az alkotás.
Egy másfajta program az agynak. Mert alkotni magunkból valamit, abban nincs cél vagy kényszer. A jelen öröme csak. Mondanám, hogy a gyermeknemzés is alkotás, akkor jobban érthető, mert más úgy a szex, ha a jelen örömében szabadon alkotsz benne, mintha valaminek a létrehozása a cél, legyen az gyerek vagy orgazmus akár.
Szóval alkotni más, de ahhoz szabad energiaáramlás kell.
Tölcsér nélküli, tág és végtelen.
És hagyni, hogy valami elkezdjen létrejönni. Ahogy a csodás festmények is létrejönnek például annál a művésznél, akit mostanában követek. Introvertált fiatalember és a parfümök illatával együtt egy szinesztéziát hoz létre a festményeiben. Érzékeli az illatok színét, energiáját, és alkot.
A festményeit pedig veszik. Pénzért.
És nem a pénz volt a célja. Igazából sugárzik belőle az alkotás öröme, ami cél nélküli jelenben levés.
De igaz ez mindenre, az írásra, a beszédre, és bármire, ami belőled tud fakadni, amihez akkor férsz igazán hozzá, ha nem kergeted többé a pénz délibábját.
Most pedig állj meg újra, hunyd be majd kérlek a szemedet, és pár lélegzetvétel után képzeld el, hogy a fejeden eddig lévő csodás tölcsért megfogod, leveszed onnan, szeretettel behelyezed a szívedbe, megköszönve neki, hogy eddig kísért az utadon és a testedben szétáradó szeretetenergiában elmondod magadnak, hogy:
Engedem, hogy az, aki vagyok, az alkotás örömében szabadon teremtsen itt és most, a Földön is.
Hozzon mindez sok csodás élményt az utadon innentől kezdve, és jelenjen meg következményként végtelen formában a pénz is a tapasztalataidban!