Mielőtt továbbmennél az olvasásban, állj meg kérlek pár pillanatra most.
Lélegezz és válaszolj magadnak a kérdésre: mit érzel, te kiválasztott vagy?
Mindegy mi jön, engedd, őszintén.
Ha igen, akkor engedd, hogy folyjon csak ki a gondolataidból minden, hogy miért.
Figyeld az érveket, az indokokat.
Ha nem, akkor is csak légy megfigyelő és engedő állapotban.
Nézd meg, hogy milyen perspektívából engeded ki magadból ennek a témának a lenyomatát.
Most pedig csak lélegezz még párat, ha minden ki- és feljött, és ebben a csendben engedd bele magadat a következő sorokba.
A sorok nem igazságok lesznek. A te igazságod benned él. A sorok csak hatni fognak rád valahogy.
A kiválasztottság a lélek Forráshoz való visszatalálásának útján az utolsó, spirituális köntösbe bújtatott hierarchia illúziója.
Milyen könnyű a hierarchia keretében tartani magunkat. Gondolj csak bele. Országok, rendszerek, társadalmak, cégek, a világ még a hierarchia rendszerében tartja életben azokat a dolgokat, amik mögött a valódi szabadság világa rejtőzik.
A hierarchia élén állóknak látszólag könnyebb, míg az alul lévők sokszor kevesebbek, elnyomottak, alárendeltek.
Gondolj csak az orvos-beteg kapcsolatok hierarchikus energetikájára. Mekkora esély van arra, hogy egy ember meghallja, megértse, olvassa és élje a teste intelligenciáját, amíg hierarchikus rendszerben alárendelten van kezelve, sokszor tudatlannak beállítva.
Vagy nézhetnénk az oktatást is. Mekkora esély van arra egy hierarchikus energetikájú oktatásban, hogy egy gyermek a képességei, a lelke útja alapján tudja boldogan kibontakoztatni a képességeit, amikor a tanár alárendelten, kisebbnek, értéktelenebbnek tekinti.
A fizikai világ hierarchikus berendezkedései nem a magas tudatosságú lélekmegélést támogatják emberként sem, ezért repedeznek a rendszerek világszerte.
Az önismereti irányzatok fénykorában pedig manapság az energetikai hierarchia is már a mindennapok része.
A lelkek kiválasztottsága, a „küldetéssel” élés misztikuma, a Föld tudatosságát emelők piedesztálra emelése, stb.
Amikor valaki valóban, nem kiabálva, hangosan, hanem a jelenlétében megéli önmaga valódi esszenciáját, amikor bekövetkezik az identitás nélküli mély és szeretetteli visszakapcsolódás a valódi Forráshoz, vagy akár nevezhetjük Univerzumhoz, Istenhez, Mindenséghez, akkor egyszerűen megszűnik létezni a kiválasztottság illúziója.
Marad a tiszta jelenlét, az emberi élet „unalmas egyszerűségébe” ágyazott nyugodt lélekkapcsolat, a testi és idegrendszeri harmónia, amin átfolyik minden, ami a Forrásból fakad. Marad egy „emberszagú normalitás”, ami nem vágyik küldetésre, elismerésre, nem magyarázza magát, a döntéseit, hanem egyszerűen Forrásként nyilvánul meg szavakban, cselekedetben, emberi életben.
A kiválasztottság elzár a Forrásodtól.
A Forrás nem választ ki senkit. Semmire. A lelked választ utat magának. A lelked energiája vágyik szabad létezésre, megmutatkozásra, ami a Földön a jelenlétben pont azt és úgy fogja kibontani, ami ezen energia által az anyagban is kívánkozik megnyilvánulni.
A világ épít a látszólagos „kiválasztottak” köré mítoszt, cirkuszi porondot.
Gondolj csak bele. Jézus, Buddha, Teréz anya vágyott-e kiválasztottságra? Azok voltak szerinted? A világ tett köréjük keretet. Ők léteztek. A lelkük hívását élték a jelenükben nap, mint nap, és később a világ dualista rendszerében könnyebb volt elhelyezni őket a kiválasztottság energetikájával. Ők maguk választották az életet, az utat, azt, amit végeztek.
Jézus nem azt tanította, hogy ő különleges, hanem önazonos volt a lélekenergiájával.
Buddha nem hierarchiát hozott létre, hanem a szenvedésből kivezető útról beszélt.
Teréz anya nem küldetést teljesített, hanem napról napra végezte azt a földi cselekvést, amire a lelke hívta.
Amíg akár a vallásokban bűnösség, alacsonyabb rendűség van, amíg közvetítő kell Isten és ember közt, addig nem tud létrejönni a valódi Forráskapcsolat, az önazonos és boldog élet teljessége.
A világtörténelemben mindezidáig minden valódi Forráskapcsolatú lét, tanítás veszélyes volt a rendszerekre nézve, hiszen az emberek önmagukra, öntudatra ébredése, a lelkük felszabadulása megszűnteti az irányíthatóság, az alárendeltség világát.
Amint megjelenik valakinél, az
- én kiválasztott vagyok
- nekem nehezebb
- én többet hoztam
gondolati energetika, ott már megjelenik a dualitás és a szeparáltság, a
- fent és lent
- a több és kevesebb
- a különleges és átlagos kettőssége.
Ez pedig nem Forrás tudatú lét, hanem az elkülönültség fogsága még.
A kiválasztottság illúzió, emberként és a láthatatlan világban is.
Nem vagy több, sem kevesebb.
Nincs küldetésed, csak lélekutad, amit ha a jelenedben megélsz a földi élet egyszerű és unalmasan hétköznapi pillanataiban, akkor érezni fogod, hogy mi hív és mi nem.
Nincsenek feletted senkik.
Alattad sem.
Nincsenek olyanok, akik nagyobb tudással, képességgel jöttek, rendelkeznek, csak mással, az ő lélekkódjuk szerint, és mindenki az egyéni útján éli meg a saját energiáját.
Mindenki tud érzékelni.
Mindenki képes gyógyítani.
Attól, mert valakinek nehezebb, nem lesz kiválasztott vagy több, de attól sem, ha könnyebb az útja.
A lelked a te utadon visz és arra is hív. Nem máséra.
A kiválasztottság egy erős kapaszkodó mindaddig, amíg nem mersz igazán önmagadra támaszkodni más helyett, mindaddig, amíg a fényedet könnyebb elrejteni vagy hatalomként használni mások felett, és mindaddig, amíg a függőség utolsó szála is ki nem fut belőled.
Amikor már nincs, rájössz, hogy biztonságos a Földön úgy létezned, hogy mosolyogva, testi, lelki nyugalomban engeded meg azt, hogy megszűnjön az elméd minden korábbi identitásformáló tartóoszlopa, hogy a lélek végtelen terében emberként is valóban boldogan tudj élni.