Ha már megvetted, hordd is! Ha már kifizettük, akkor megnézzük, megesszük, végig csináljuk, stb.!
Ha már … KÖLTÖTTÉL RÁ PÉNZT, AKKOR MINDENKÉPPEN BE KELL FOGADNOD AZT, AMIT ÉRTE KAPSZ?
A kérdést nem véletlenül írtam, és mielőtt mennél tovább a sorokkal, most arra hívnálak, hogy olvasd el még egyszer.
Ha költöttél valamire pénzt, ha fektettél valamibe, akkor mindenképpen be kell fogadnod azt, amit érte kapsz?
Erős, őseinktől és a kapitalista, profitorientált társadalomból „örökölt” energiaként sokakban működik az a pénz- és szívmezőt is torzító nézet, hogy a pénzhez kötjük azt, hogy amit adnak érte, azt be kell emelnünk az életünkbe, a testünkbe, az érzéseinkbe, a tapasztalatainkba. Mert hát mégis kifizettük azt a kisebb vagy nagyobb, vagy akár nagyon nagy összeget.
Az agyad viszonyítani fog. A benned lévő mintákhoz és a pénz benned élő korlátpontjaihoz.
Mert ha egy kicsit is megfigyeled, a számok, az adatok sok határpontot horgonyoznak az agyadba.
Ha egy étel mondjuk 1000 Ft és nem ízlik, megeszed? De mi van, ha 100.000 és egy luxusétteremben kapod egy fancy tálon tálalva? Nem ízlik, de tudod, hogy kifizettél érte 100.000 Ft-ot. Megeszed vagy sem?
Extrém és szélsőséges a példa, de mielőtt azonnal rávágnád, hogy dehogy eszem, engedd be a téma energiáját magadba és lélegezz.
Hol vannak az életedben olyan témák, ahol a pénz, a kifizetett pénzösszeg mennyisége befolyásolja a döntésedet?
Ha egy ruha drágább, jobban vigyázol rá? Esetleg óvatosabban vagy ritkábban hordod?
Befolyásolja az értékességgel kapcsolatot érzetedet az, hogy mennyi pénzbe került?
Van egy csodás folyamat a világban. Például a tudás, most az AI korában nagyon rövid időn belül mindenki számára ingyenessé fog válni.
Nem attól lesz értékes valami, hogy mennyit fizetsz érte, mert nem a tudást fogod megfizetni, hanem az energiát.
De ha maradunk a pénznél, nézzünk két olyan képzést, ami kapcsolódik a területedhez. Az egyik 20.000 Ft, szuper módon hat rád, a másik 200.000, érzed, hogy unod, igaz, hogy ismertebb emberek beszélnek benne, de igazából nincs nagy hatással rád. Végig csinálod így is? Min fog múlni az, hogy mit és meddig engedsz a teredbe?
Hol működteted még azt, amit nagyanyáink sokszor az étellel kapcsolatban is programoztak, hogy ha már kiszedted, edd is meg?
Mi alapján és meddig maradsz egy helyen, egy térben, legyen az online, offline, vagy akár tárgyaknál – meddig vannak az életedben?
Anyukámnál a mai napig a nappaliban a szekrény klasszikus módon tele van – egyszer megszámolta – 7 csodás kávéskészlettel. A másik szekrényben lévőket nem számoltam meg. Mint egy múzeumban, ki vannak állítva, mert persze szép a Herendi, meg Zsolnay, de miért nem abból iszik? Mert drága? Mert ami sokba került, arra jobban vigyázunk?
Amikor a pénz határozza meg a befogadást, az érződik egy emberen. Érződik a ruházatán, az attitűdjén, a viselkedésén és ezt a klasszikus világ marketingje szépen jól ki is használja.
Nézd csak meg a luxusmárkák piacát, ami szintén nagy változáson fog keresztülmenni az elkövetkező években.
Ott van pl. a Balenciaga. Konkrétan hülyére veszi azokat az embereket, akik a pénz alapján döntenek, határoznak meg identitást, stb. Mondhatnánk azt, hogy biztos a tervezők egy jó pszichedelikus party után formálták meg a kollekciót, de abban némi fricska is van, amikor átlátszó ragasztószalag, fekete nylonzacskó van eladva horror áron karkötőnek, de nézhetnénk a klasszikus, Aldiban is kapható szemeteszsák ridikült vagy egy kutya által cafatokra szaggatott melegítőfelsőt is, amit nem kapsz meg pár ezer dollár alatt.
Mitől értékes számodra valami? A pénztől, amit kifizettél érte? Ez az agyi horgony esetleg befolyásolja a döntésedet, hogy mennyit, milyen gyakran és meddig van az adott dolog az életedben?
Mert nem baj, ha igen, csak emlékezz, hogy a léted miről szól.
Önmagad örömteli megtapasztalása igazából nem függ majd a pénztől, mert ha ez a függőség megszűnik, akkor a pénz következményként fog megjelenni az életedben, lehet, hogy olyan formában, amit az elméd nem is tud elképzelni.
Amikor ez a téma lélekemlékezetként elkezdi átalakítani az emberi működést, akkor egy nagyon érdekes jelenséget kezdesz el megtapasztalni. A lényed elkezdi hozzád „hívni” azokat a tárgyakat, élményeket, ami igazán TE vagy. Nem az, akinek az elméd a pénz alapján, a vagyoni helyzeted alapján gondolt, hogy az vagy te és mondjuk mit engedhetsz meg, stb.
Elkezd megjelenni egy olyan jelenség, amit Sólyomi Dávid barátom szelektív luxusnak hív, csak ő befektetési szemszögből közelíti meg a témát.
És lesz olyan, ami hív és olcsó, és lesznek olyan dolgok, amikben pedig a nagyon drága lesz igazán az, aki te vagy. De ebben a szelektív luxusban lesz egy igazán fontos pont a szíved mélyén. NEM AZ ÁR FOG DÖNTENI. Dávidról például soha nem mondanád meg kívülről, hogy mennyi pénze van, pedig sok van neki. Nagyon sok.
De sem az autója, sem a háza, sem a ruhája alapján nem tudnál következtetni a vagyoni helyzetére. Igazából nem is kell következtetnünk, csak a társadalom többségének agya működik még ilyen torzításokban. Dávid nem luxuscikkeket vesz, pedig megtehetné, de pl. az olvasófoteljére mások által egy vagyonnak tűnő, több milliós összeget költött el. Mert neki az tetszett, és az ő. A példákat most nem a háta mögött hozom, ezekről nyilvános anyagaiban is beszél, de azért majd megosztom vele, hogy megemlítettem, és nem elrettentő példaként. : )
Szóval felbukkannak és hívnak majd tárgyak, helyek, emberek, élmények, de már nem a pénzen fog múlni, hogy hív-e, hogy meddig lesz az életed része, hogy hordod-e, hogy megveszed-e, mert az igaz, valódi és tényleg örömteli önmagadként létezés hozni fogja következményként mindig „rá” a pénzt is. Mindig lesz.
És a folyamat fájdalmas részében pedig az elme a kínok kínját fogja átélni eleinte, és hozza a tanult és nevelt narratívákat, hogy miért nem jó a döntésed. Mindegy, hogy a téma melyik végletét nézzük, ordítani és kínozni fog az elme, amíg rá nem jön, hogy kénytelen beállni egy működésbe. Le fogja érvelni azt – ha az identitásodat a drága dolgok alapján definiálod akár egy nüansznyi rétegben is -, hogy miért vedd a drágábbat. Illetve parancsolgatva fog dühöngeni, amikor az eddigi identitásba nem passzoló pénzhatáron túl akarnál valamit behozni az életedbe. A cifra rész pedig akkor jön, amikor egy már kifizetett összeg után kell majd döntened dolgokról akár kis, akár nagy összeget fizettél.
Mert a szíved úgyis mutatni fogja, ha valaminek lejárt az ideje. Ha már nem TE vagy az a ruha, az a képzés, ha már nem akarsz többet enni, akár ízlik, akár nem stb.
Az elme pedig jó ideig, mint egy szorgalmas narrátor, hozni fogja a felszínre az érveket, amiket hallottál, tanultál, beléd neveltek, megszokott, elvárt, stb.
Mindent fog mondani, amit csak életek során hallottál. Mindent. Hivatkozni fog az önbecsülésedre, a lehetőségeidre, a társadalomra, a környezetedre, a sok kudarcodra, a jövőfélelemre, és szét fog kínozni. Nem könnyű szakasz, de ha nem sietteted, akkor megszülöd utána magadat ebben a témában is. Mert amikor elfogynak az érvei, és lehet, hogy ez napokig is eltart majd és közben úgy kimerül a tested, hogy már lóg a nyelved, és totál horizontvesztettnek érzed magadat, na utána jön a switch.
Mert kifut az utolsó kötő szál is, ami a pénzösszeg alapján hozna fizikai síkú megnyilvánulást önmagadból.
És beköszönt a szabadság kora.
Abban is, hogy mit választasz és abban is, hogy meddig van a tapasztalásodban.
És szívfájdalom és elmekattogás nélkül szabadon hagyod ott a neked nem tetsző előadást, félbe a kurzust, ha már nem ad neked, szelektálod ki a drága ruhákat, stb. vagy csak pusztán nem mész el oda, ami már nem hív, vagy addig és úgy veszel részt benne, ami te vagy és amíg az adott dolog ad neked, legyen ez képzés, élmény, utazás vagy bármi.
Emlékszem, milyen fájdalmas volt ennek a témának a lefejtése. Ma már mosolygok, amikor éppen a Pepco-s csodás, 500 Ft-os bögrémből iszom éppen most a kávét és királynőnek érzem magamat, és egyben arra gondolok, hogy milyen csodás élmény lesz a barátnőmmel megtapasztalni hamarosan egy luxusétterem futurisztikus és korszakokon átívelő menüsorát egy fantasztikus élményt adó estén. Nem az ára hívta be egyiket sem az életembe. Hanem egyszer csak az életben, a fizikai világban felbukkantak és tudtam, hogy én vagyok. Mindkettő én vagyok és nem ezért, hogy mennyibe kerül, hanem önmagamat tükrözöm általuk magamnak.
A luxus nem a tárgyak, élmények ára. A luxus az, amikor szabad vagy a választásban. És ez nem a pénzen múlik.
Mert a döntés szabadsága nem kér pénzt.
A döntés szabadsága következményként hozza a pénzt, ha úgy döntesz, aki vagy.
A luxus nem a világ által luxusnak gondolt dolgok. Az elkövetkező évek luxusa pont önmagad igaz megtapasztalása lesz. Mondhatja az agyad, hogy de te akkor vagy igaz, ha mondjuk egy dubai-i luxusotthonban élsz és nap mint nap sütteted a hasadat a tengerparton. És hogy te luxus házban akarsz élni, luxustárgyakat venni, stb.
Én meg most azt hozom emlékeztetőként, hogy ha mered szabadon önmagadat MOST tükrözni a döntéseidben, és ez a lélekutad, akkor az magától, organikusan ki fog alakulni körülötted.
A folyamat belül fog elindulni.
De akár az is benne van a pakliban, hogy valaki holnap felhív, hogy mától akkor ő ezt biztosítaná számodra. Lehetséges, de akkor, ha a lélekutadon efelé hív a szíved, és akkor ez lesz igaz utad. Függetlenül attól, hogy a társadalom mit gondol.
Szóval először a mostban, a jelenben nézd meg, hogy mi alapján döntesz pl. amikor pékárut veszel, sajtot veszel. Hogy ami drága most az életedben, azt hogy kezeled?
Van-e köze az árának ahhoz, hogy milyen módon jelenik meg az életedben?
Amikor a 20.000 Ft-os táskával ugyanúgy bánsz, mint a 120.000 Ft-ossal, akkor biztos, hogy túl vagy az árak bűvöletén és kötő energiáján.
Amikor nem az ár, hanem az élmény, a tárgy valódi energiáját kezded érezni, ott indul egy új dimenzió, ami nem a Földtől egy távoli bolygón kezdődik, hanem a valós emberi életed megélésében, önmagad tágabb és szabadabb megtapasztalásával.