Nem, nem láttam még a Barbie című filmet, így sem élményt, sem kritikát nincs szándékomban írni róla. Viszont már annyian ajánlották, hogy egyszer biztos megnézem. Barbie annyira erősen ott lebeg most a térben, hogy egy nagyon izgalmas és csodás konzultációm során is előjött és rögtön tudtam, hogy a női energiákkal fogunk dolgozni, mert a pénzt illetően sok-sok olyan téma van, ami a teremtésben elakadást okoz.
Emlékszem, hogy óvodás voltam, amikor az első babámat megkaptam, ami egy Barbie volt. Előtte nem volt babám. A szüleim állították mindig, hogy nem fiút vártak, mégis a legszebb játék emlékeim egy orosz, világítós, távirányítós harci tankhoz kötődnek, amit szorgalmasan vezetgettem a tízemeletes ház folyosóján mindig. Aztán kaptam még az akkori NDK-ból teherautót is, amiben kekszeket szállítottam, majd jött az ovi és kértem babát.
Áhítattal bontottam ki a pink, hosszúszoknyás, felül csipkefelsőben pompázó, hosszú, dús hajú Barbiet.
Imádtam ráadni a szilikon bokájára a kis pink magassarkút, öltöztetni, fésülgetni.
Aztán a Télapó hozott egy vörös hajú, altatós babát is, ami végül nem lett méltó ellenfele Barbie-nak.
Barbie combjára a mai napig emlékszem. Hosszú vékony, és óriási rés van a két lába közt.
A mellei csúcsosak, a bokája vékony, a haja gyönyörű dús.
Akkor még nem sejtettem, hogy a női testkép ezen kissé „eltorzult” ábrázolása olyan mélyen beleég a tudatomba, hogy huszonévesen egy Barbie-t akarok faragni magamból, hogy elfogadjon a világ.
Jött minden, a magassarkú, a derékig érő, póthajjal cicomázott hajkorona.
Vékony combom, bokám és cicim pedig sose volt.
Minderre még rátett egy lapáttal, hogy a testnevelés tagozatos 8 év olyannyira megtette hatását, hogy hiába álltak ki a bordáim is, a folyamatos megjegyzések miatt nem láttam másnak magamat, csak kövérnek.
Combra edzettem, minden eszközt megvettem, hogy vékony legyen, de az a fránya rés csak nem akart megjelenni.
Nem, nem voltam őrült és megszállott, sőt már rég a garázsban egy doboz mélyén pihent Barbie, az elmém gyerekként azonban olyan mély képeket rögzített a nőiességgel, a szépséggel kapcsolatban, hogy a testemet szinte kizsigerelve próbálta előállítani a vágyott állapotot.
Mégsem voltam jó. Nem csak másoknak, hanem elsősorban magamnak nem.
Hiába volt vonzó a külsőm, én magamat nem láttam szépnek, és ahogy elkezdtem megközelíteni a 90%-os tudattalan Barbie-állapotot, egyre több megjegyzést kaptam, hogy kurva vagyok, pedig konkrétan a közelembe se tudott kerülni a két exem kívül senki. Gyűlölni kezdtem a férfiakat és egy tüskés, agresszív, domináns stílussal igyekeztem inkább távol tartani magamtól őket.
Zokogtam, kikértem magamnak, és nem tudtam a belső feszültséggel mit kezdeni.
Legyek szép? De akkor kurva vagyok? A sikerre vágyom és sikeres vagyok, akkor kurva vagyok? Miért gondolják azt mások, hogy egy nő, aki jól néz ki, és elér valamit, azt csak „úgy” tehette? Vagy legyek ronda és akkor elfogadnak, és húzzam meg magamat, ne akarjak semmit elérni és akkor belesimulok a társadalomba és elfogadnak? Olyan zavar volt az elmémben és az életemben, hogy inkább elintéztem azt is, hogy ne legyen pénzem, csak nehogy valaki azt gondolja, hogy „úgy” szereztem.
Aztán persze – most ugorjunk egyet az időben – ahogy kezdtem később Főnixként újraéledni, rengeteget foglalkoztam a nőiesség, a pénz, az erotika, a szexualitás, az energetika történetével és elkezdtem magamban rendbe tenni, meggyógyítani olyan ősi és transzgenerációs elakadásokat is, amik mint egy óriási csomag fogták vissza nőként a teremtő erőmet nem csak az életem sok területén, de a pénzt illetően mindenképpen.
Egy nő, ha pénzt fogad el a szolgáltatásaiért (legyen az bármi, nem csak testi), akkor az évezredek során sok-sok vallási és társadalmi hiedelem hatására tudattalanul alakul ki benne, hogy ezáltal a kurvaság kategóriájába kerül.
Szinte az összes női ügyfelemmel dolgoztunk már ezen a témán, és miután átalakítottuk, jelentős szintugrás következett be a vállalkozásukban, az pénzügyi bőségük megtapasztalásában.
Sokan azért nem mernek árakról beszélni, kommunikálni, mert a fenti, rejtett, tudattalan elakadásuk van.
Sokan azért nem mernek árat emelni, a hozzájuk méltó pénzt elkérni a vállalkozásukban, mert a fenti, rejtett elakadásuk van.
A pénz belőled fakad, belőled teremtődik, nem koszos, bűnös és elítélendő, ha neked adják, ha hozzád csatornázódik.
Mindaddig, amíg a pénz-nőiesség-kurvaság témában elakadásod van, nem fogsz tudni szabadon kommunikálni pénzről, önazonos árakat kialakítani, egy bizonyos szint fölé emelni a pénzügyi bőséget az életedben.
Mindegy, hogy nőként vagy férfiként olvasod most ezeket a sorokat, a téma nem csak a nőket érinti.
A tudattalan hozott minták, energiák évezredek során kódolódtak belénk, így kívánom neked, hogy gyógyuljon benned minden téma, ami most a fentiekkel kapcsolatban visszafogja a teremtő erődet.
Én pedig ma már nem keresem a rést a combon közt, a hajam is rövidebb, imádom a testemet, benne lakni, táplálni, a tudásomat és az energiámat örömmel és szívesen adom a világ gyógyítására, és örömmel és szívesen kérem el és fogadom el azt az árat érte, ami engem leginkább épít és örömet okoz, mert így fogok tudni neked is még többet adni.
Barbie-t pedig még a gyerekeim néha előveszik a mamánál a dobozból, és igyekszem bennük tudatosítani, hogy csak egy játékfigura és a világ csodálatos női úgy néznek ki, mint én, ők vagy bárki más, aki nőként él most.
