Soha nem voltam játszótéri anyuka. Utáltam játszótérre járni, amikor kisebbek voltak a gyerekeim. Még programoztam is az agyamba, hogy én nem vagyok ilyen, meg mit lehet ebben szeretni. Nem volt bajom azzal, aki napi szinten kint volt és élvezte is, én egyszerűen szenvedtem a játszóterektől. Az agyam kiégett attól, hogy kísérgessem a gyereket a hintától a homokozóig, aztán meg a csúszdához. Kényszer volt és mindig máshol járt az agyam közben.
Nem, nem a jelenben voltam, hanem egy túlpörgetett stresszállapotban, az érzelmeim, a programjaim rabjaként.
Tavasszal, amikor még nem tudtuk, hogy lesz-e egy hetes Weeklong rendezvény Európában, éreztem már azt a hálát, hogy mennyire jól tettem tavaly, hogy az összes röghöz kötő hiedelmem ellenére úgy döntöttem, hogy elmegyek Bázelbe egy dr. Joe Dispenza Progressive Workshop-ra. Mert erősebb volt a jövőm húzóereje, mint a programjaim rablánca. Pedig volt ám ott is sok érvem, hogy miért nem kéne menni…
Most az elsők közt vettem meg a jegyet, amik 5 perc alatt fogytak el egy olyan rendezvényre, ahova több, nagyjából 2400 dollárért tudsz bejutni, és ahol még nem sejtettem, hogy megérkezem oda, ahova gyerekkorom óta vágytam, haza, önmagamba úgy, hogy már tudom, hogy nem vagyok UFO, mert több tízezer ember él úgy és olyan szemlélettel, mint én, teremti úgy az életét, mint én, és gyógyít meg sok-sok embert úgy, hogy használja az energiáját, és látja azt, amit én is látok.
Gyerekkorom óta vártam erre a pillanatra, hogy otthon érezzem végre magamat abban, amit élek, amit képviselek és ne egy különc, reformer, vagy csodabogár vagy miegymás címkével kelljen olyanról beszélnem, ami nekem természetes.
Megérkeztem a saját játszóteremre. Oda, ahol már én is szívesen játszom. Arra az energetikai és mentális játszótérre, ami a megérkezés örömével elhozta azt is, hogy a fizikai 3D-ben is képes vagyok már örömmel játszani, játszóterezni.
Most is oda indulok a gyerekeimmel.
A megérkezés óta önfeledten vetettem már bele magamat a bécsi Prater izgalmas dolgaiba, mertem örömmel vizitornázni egy strandon, szabadon kommunikálok idegen nyelven és játszom azt, amit végre örömmel játszhatok, az 5D-s látásmódommal és a még több dimenziós érzékeléssel hozok be szituációkat a 3D-s valóságomba, ami gyökeresen megváltozott nem csak az elmúlt években, de az igazi változás most indul.
Örömmel sirattam el az elmúlt héten a régi valóságomat, ahol még a múlt megmaradt programdarabkái visszafogták az erőm, a megnyilvánulásom egy részét, és olyan erővel tört elő belőlem az aki vagyok, hogy a legmélyebb belső erőmmel fogalmaztam meg azt a szándékot, hogy a világban a lehető legtöbb embert hozzá fogok segíteni ehhez az érzéshez. Nem, nem foglak sem téged, sem mást meggyőzni semmiről, azt sem fogom mondani, hogy mit csinálj másképp. Létezni fogok örömmel, úgy és olyan valóságban, ahol, ha megjelensz TE is, mint az energiám kivetülése, akkor azt fogod érezni, hogy lehet jobb, lehet más, és lehet örömtelibb minden benned és körülötted. Te magad fogod érezni azt belül, hogy mást akarsz és mást érdemelsz, mint amiben eddig éltél. És nem az egod kiabálása lesz ez már, hanem a lelked, az energiád erős ébredése, az az emlékezés, aminek a szikrája, ha felgyúlik benned, onnantól nem lesz visszaút.
Hálás vagyok, hogy itt vagyok, hogy választottam itt és most egy megnyilvánulást magamból a Földön, hogy a nagy egész icipici és egyben óriási részeként részese legyek és generáljam a változást, amit volt szerencsém meglátni nagyban egy meditáció során. Ott olyan mély megértést kaptam arról, hogy mindannyian számítunk és mindannyian a nagy egész részeként létezünk, hogy tudom már, hogy az egyéni és a kollektív gyógyulásunknak mindannyian részese vagyunk. Mindegy, hogy mi van most az életedben. Pénzügyi, egészségügyi, párkapcsolati stb. elakadás, te pont ezzel fogsz olyan gyógyulást hozni magad és mások számára, ami egy óriási univerzális testben, meggyógyít nem csak téged, de a Föld részeként a Földet, mint a nagy univerzális test egy sejtjét is. Hagyd, hogy a változás elinduljon és megtörténjen benned.
Játssz, menj ki a játszótérre!
Először csak a fizikaira, majd engedd bele magadat a játékba, hogy a tested által a lelked is el tudjon kezdeni játszani… ott, ahol igazán otthon érzi magát… benned!
Játssz, gyógyulj és ahogy beleengeded magadat a folyamatba, azt fogod észrevenni, hogy változik a játszótér, hogy kinyílik a tér, hogy nem kényszer lesz a homokozó, a hinta, hanem lelkes izgalommal fogod észrevenni azokat az élményeket, amiket be akarsz hívni a valóságodba.
Örömmel már és kíváncsisággal úgy, hogy minél több mindenre felülsz, annál inkább nyílik a tér, és tudatosodik az erőd, ami megadja a választás szabadságát is.
Annál inkább fognak szépen leválni, leolvadni rólad a régi éned darabkái és meglátod és megérzed azt az igazi belső énedet, ami mindig is voltál.
Ott fog értelmet nyerni az a sokat hangoztatott gondolat, hogy mindent te teremtesz és mindent te hozol létre a valóságodban. A megérkezés örömével pedig bekerülsz a legnagyobb vidámparkba, ahol már a saját örömöd mellett a legnagyobb boldogságot az fogja adni, hogy lesznek játszótársaid, akikkel még mélyebb megélést hoz majd gyógyulás.
Én a mesevonattal kezdtem, de az Óriáskerékről szebb volt a kilátás 😉, hozd a zsetonokat és irány a többi látványosság! Folyt köv….
