Már régóta terveztem, hogy újra írok blogot. 15 éve titokban beregisztráltam a blog.hu-ra egy nevet és elkezdtem írni. Előtte egy A4-es 2 cm-es vastag füzet volt a pszichoterapeutám, hogy megmentsem magamat az öngyilkosságtól és fel tudjam dolgozni a velem történteket.
A füzetet az első gyerekem születése után dobtam ki, de előtte még átlapoztam és éreztem azt a mérhetetlen fájdalmat, kínt és szenvedést, ami a szinte olvashatatlan sorokból áradt.
Rápillantottam egy kicsit az akkori energiámra és végtelenül büszke voltam arra, hogy hova sikerült már akkor is eljutnom mentálisan, érzelmileg és minden téren a fizikai életemben is.
A titkos blogomon egy régi barátnak írtam, aki nagyon közel állt hozzám lelkileg, de sok fájdalmat okoztunk egymásnak. Neki köszönhetem, hogy 2013-ban olyan mély lelki ütést adott, hogy képes voltam a 2 napos bőgés után újra hinni a szerelemben, abban az életben, amit most a családommal élek.
Aztán később lett egy újabb blogom, álemailcímmel, álnéven, idegen IP-címről létrehozva. Mert fel kellett dolgoznom az üzleti világ kegyetlenségeit, amit tapasztaltam, láttam, és azt akartam, hogy a lelkemen könnyítve mások is megtudják azt, hogy mi volt az a valóság, amit sokan megéltünk, de a pénz uralta, hatalomittas világban a megfélemlítés hatásására be kellett fogni a szánkat.
Nem a múlt lesz már a fontos, abban, amit írok, de nem zárom ki, hogy fel fog még néha jönni. Már más színezete lesz, mint akkor, amikor a lelkem terheként bugyogott fel a sorok közt.
Napok óta érzem, hogy adni tudnék azzal, ami történt. Adni úgy, hogy aki olvas majd a sorok közt, abban pont az és úgy fog lecsapódni és pont úgy, akkor és olyan mértékben fog hatni rá, ami segíteni fogja a benne lévő témák átalakulását.
Pár éve megtapasztaltam, hogy milyen hatása van annak, ha ezt megteszem.
Egy véletlen folytán páran elkezdtünk önismereti témákban blogot írni és a sorok életre keltek. Ezek az írások a mai napig egy közel 100 oldalas dokumentumban pihennek a gépemen, majd egyszer a gyerekeimnek fogom átadni őket könyv formájában.
Nemrég, amikor a zalai barátnőmnél, Zsuzsinál jártunk a Meztéllábas Kertjében, ahogy beléptem a kertbe tudtam, hogy mi fog gyógyulni még bennem a természet, a növények, a kövek, az érzetek által. A kert közepén lévő hintaágyba beülve tudtam azt, hogy még mindig nem merek 100%-ban úgy és aként, arról kommunikálni, ami bennem van.
Pont azért szeretem nagyon a személyes konzultációkat, mert ott, egy zárt, védett közegben, teljesen átadom magamat annak, aki vagyok, úgy és aként, arról beszélek, ami jön, úgy és azt csinálom, ami kell, és amint a konzultációknak vége, sokszor elgondolkodom, hogy ezt, ami ott történik hogyan és minként engedjem rá a nagyvilágra.
Mindez már messze túlmutat a pénzhez való hozzáálláson, mert az csak a jéghegy csúcsa. Az a csúcs, amit látsz és láthatsz az óceán végtelen felszínén. De sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy a víz alatti csodás világot mikor és hogyan ismertessem meg azokkal, akiknek óriási szüksége lenne rá?
Aztán ma történt valami. Valami megérett, átalakult bennem és úgy döntöttem, hogy elkezdek hosszabban is írni.
Nem csak könyvet, hanem közzéteszem a szavaimat, a megéléseimet, a tapasztalásaimat csak úgy, ahogy jönnek.
És érzem, tudom, hogy pont az és akkor fogja elolvasni és pont annak fog bármit is adni, akinek kell.
Nem, nem irodalmi díjakra és elismerésre készülök. Az az adni vágyás energiája visz most, ami már szétfeszít egy ideje, de nekem is dolgoznom kell magamon, a félelmeimet az erőmmé transzformálni, és így a szavakat is az fogja áthatni, hogy pont az találjon meg belőle, amire neked szükséged van.
Az, amit majd kivált belőled, az te vagy! Én a generátora leszek sok mindennek.
Lehetsz rám dühös, elítélhetsz, kritizálhatsz, utálhatsz, rajonghatsz, elismerhetsz és le is nézhetsz. Minden te leszel, ami a reakciód. Minden érzésed, szavad, gondolatod a folyamatod része lesz. Csak befelé figyelj mindig és ne velem foglalkozz, én az energiád fogom adni a változásodhoz a saját energiámat használva.
Te pedig gyere velem, ha úgy érzed, mert bármi is történik, emelkedni fogsz, mert erre vagy hivatott!
A belső reakcióid az adott pillanatban lévő valóságodat fogják tükrözni. Az elmédben lévő programokat, az eddigi megéléseidet, hiedelmeidet, a TE világodat.
Figyeld magadat és a külső megfigyelés fog képessé tenni a változásra is, ha velem jössz majd!
Mert ha már képes leszel elfogadni, hogy a reakciód te vagy, ha képes leszel kívülről megfigyelni, onnan fog indulni a folyamat, hogy együtt tudunk tovább menni.
És hogy milyen témák lesznek?
Fogalmam sincs.
Ami jön.
Belőlem, neked.
Mert érezni fogom és az energiám fogja irányítani a kezemet, a testemet, ahogy most is, ahogy ezeket a sorokat gépelem (hála és köszönet a gépírásóráknak a középiskolában).
Azt eldöntöttem, hogy semmi szabályt nem fogok követni, csak a megérzésemet.
Nem lesz tematika, befeszült szakmaiság, az fog jönni, aminek kell. Mert itt az idő és ahogy én meggyógyultam sok mindenből, hátha ez a folyamat el tud indulni sok témában nálad is… .
